Delfint látni az átalakítás álló lepukkant szállodából – Rovinj, Horvátország
Bejegyzés: 7 február 2011 | Nincs hozzászólás
Jónéhány éve kerestünk barátaimmal olcsó szálláslehetőséget Horvátországban, de mindezekmellett szerettünk volna tengerre néző teraszt, és ha lehet szállodát. Így jutottunk el a Hotel Rovinj szállodába, ami akkor éppen átalakítás alatt állt, de nem akartak bezárni erre a szezonra sem, így egy szárnyat a felújítás, átépítés alatt is üzemeltettek. És mi itt szálltunk meg. Kicsit lepukkant volt ugyan a szoba, de sebaj, mert csodaszép kilátás nyílt a tengerre! A szálloda előtere pedig átmenetileg az étterem is volt egyben, amelnyek óriási üvegfelület volt az egyik fala. És itt láttunk életünkben először és eddig utoljára delfint! Egyik reggelizés elkalmából láttuk, ahogy átlósan a part felé úsznak, ki-ki ugrálva a tengerből.
Beküldő: Laki István
Földi paradicsom: Toscana
Bejegyzés: 7 február 2011 | Nincs hozzászólás
Giuseppe.. alacsony, mosolygós és mindig pörög! Ő volt toszkán kis szállodánk, az Albergo Bellavista*** házigazdája San Barontoban 2010 májusában. Amikor négyfős csapatunkkal beléptünk a szállodába, a recepció üresen fogadott bennünket! „Nem jó jel”-gondoltuk. Csupán egy régimódi portáscsengő (az az igazi rácsapós, amit mindig is szerettem volna kipróbálni) várta, hogy jelezzük megérkezésünket. Így is tettünk, és a csengő-bongó hangra megjelent Giuseppe. Egy kedves „buonasera” üdvözléssel kezdetét is vette a dialógus és érdeklődött, honnan jöttünk, hol tanultunk meg olaszul, hogy bírta az akkor 6 hónapos kisfiam a hosszú autóutat. A szokásos papírok kitöltését követően Giuseppe mágneskártyák helyett két igazi, nagy kulcsot akasztott le a falról és kérte, kövessük, hogy megmutathassa a szobákat. Az általa kevésbé zajosnak ítélt szobába már be is készítették a kiságyat a kisfiam részére (ingyen). Megmutatta a mellette lévő szobát is, ami gyönyörű panorámájával csalogatott bennünket. Kitártuk az ablakot és igazi toszkán tájra láttunk rá. Giuseppe felajánlotta, ha gondoljuk, ezt is választhatjuk, de ez bizony zajosabb, mint a másik, mert itt naponta néhány alkalommal (!) elmegy a helyi buszjárat! Mondanom sem kell, hogy a panorámás szoba mellett döntöttünk. Zavartan megkérdeztük, kell-e felárat fizetni a panorámás szobáért, de Giuseppe csak olaszos lazasággal legyintett.(„Ugyan miért kellene???”- Kérdezett vissza – „A szoba az szoba, és kész!”) Ilyet nem tapasztunk még azelőtt sehol!
Régóta vágytunk már erre a vidékre… Firenze, Pisa, Lucca, Vinci! Így az ottlétünk alatt minden nap korán keltünk, hogy minél többet láthassunk ebből a földi paradicsomból, melynek Toszkána a neve! Olyan korán azonban sosem tudtunk kelni, hogy Giuseppét ne valamiféle fontos munkafolyamat közepén találtuk volna. Így is hatalmas mosollyal fogadott bennünket és érdeklődött, hogy telt az előző napunk, jól aludt-e a kisfiam, stb. A második délután kiderült, hogy a „piccolónak” hitt szálloda nem is olyan kicsi. Megleltük az udvari kijáratot, mely egy „fel-le-fel-le” lépcsősoron egy kis domboldalra vezetett bennünket, mely szintén a szállodához tartozott. Ott aztán elénk tárult a csoda: a szálloda teteje felett ellátva megpillantottuk az igazi toszkán dimbes-dombos tájat, melyből a szobánk ablakából csak egy kis kóstolót kaptunk. Píneák, olajfaligetek, szőlők és kis kőházak! Megfordultam, s észrevettem, ha egy kissé melegebb lenne, ezt a panorámát akár a szálloda medencéjéből is csodálhatnám! Gyorsan összetoltunk néhány napozószéket egy asztalhoz, felhoztuk a szobánkból a reggel vásárolt csemegéket és meguzsonnáztunk: prosciutto, desszertnek édes eper és koccintás egy jó olasz borral. Arra délutánra nem is kellett ennél több! 🙂
Sajnos a parkolás sokszor gondot okoz, ha autóval utazik az ember. Itt ez nem fordult elő. Giuseppe segített, hova álljunk esténként az autóval, hogy ne kelljen fizetnünk. Felajánlotta, ha nem lenne szabad hely, szóljunk, és majd ő intézkedik, ismer mindenkit! Szükség is volt rá, s ő valóban intézkedett.
A reggelik fantasztikusak voltak, válogathattunk kedvünkre a finomságokból. Kedvencünk a „toszkán omlett” lett , amit azóta itthon is gyakran készít nekem a férjem, ha meg akar lepni, vagy csak toszkán hangulatba kerülünk. Giuseppe minden reggel figyelt ránk, s már a második naptól tudta, hogy én és a férjem cappucinot kérünk, majd a reggeli után még egy kis forró vizet a teához. Apósomnak pedig erős feketét hozott. Innentől fogva mindez kérés nélkül már az asztalunkon várt minket. Figyeltem a rendszeresen velünk reggelizőket és velük szemben is hasonlóan figyelmes volt. Ez az a fajta vendégszeretet, amit tanítani lehetne! Giuseppe egy személyben recepciós, felszolgáló, kisegítő, hordár – és még élvezi is! Kezdtük feltételezni, talán az övé a szálloda és talán azért ilyen lelkes. Hazautazásunk előtt megtudtuk, hogy a valódi tulajdonos /résztulajdonos/ az a „signora” aki szintén minden reggel mosolyogva fogadott minket, és szintén rendszeresen segédkezett a szálloda minden részén. Itt még a szobaasszonyok is dalolva rázták fel reggelente a párnát és vetették be az ágyat.
És hogy ennyi pozitívum után mi volt a legrosszabb az itt töltött idő alatt? A májusi eső…de a kedvünket nem vette el, mindenképp visszavágyunk toszkánába és az Albergo Bellavista barátságos és családias légkörébe!
Beküldő: Simkó Judit
Povljana, Pag sziget – Horvátország eldugott kis gyöngyszeme
Bejegyzés: 7 február 2011 | Nincs hozzászólás
Horvátország talán kevéssé ismert turistacélpontjai között van Pag sziget. Mi 2006-ban felpakoltuk a családot (a kutya kivételével :)), és megnéztük, mi is van itt. Povljana városka mellett döntöttünk, ami még nem nyüzsög a turistáktól, ideális célpont kisgyerekkel utazóknak, nyugalomra vágyóknak. Gyönyörű élmény volt megérkezni magára a szigetre, fantasztikus kilátás nyílt a hegyekre, és maga a híd is fenomenálisan mutat. Ahogy közeledtünk Povljana felé, kicsit kezdtünk aggódni, mert elég nagy volt a pusztaság, és a GPS szerint pár kilométer és ottvagyunk. De aztán az utolsó pillanatban megpillantottuk a tengert és a csodálatos kis városkát, ami tényleg a nyugalom szigete. A Hotel Villa Juracban szálltunk meg, ami minden kényelmet megadott, amire vágytunk. Persze, ha már egyszer a tengarpart mellett voltunk (ráadásul a kisebb strandtól csak néhány tíz méterre), nem akartunk túl sok időt a szállodában tölteni, élveztük a csodás kavicsos tengerpart áldásait – röhögtünk a tengeri uborkákon, nézegettük a szép kis halakat, napoztunk heverésztünk. A legmelegebb déli órákban azért bemenekültünk a szállodába, és klíma mellett hevertük ki a strandolás fáradalmait. Egyik nap körbeautóztunk a szigeten, és Pag városát is felkerestük, és újfent meg kellett állapítanunk, hogy jól döntöttünk, amikor ezt a szigetet választottuk nyaralásunk helyszínéül.
Beküldő: Molnárné Erdősi Valéria
Nápolyt látni és meghalni
Bejegyzés: 4 február 2011 | Nincs hozzászólás
..szól a híres mondás. Így párommal tavaly októberben úgy gondoltuk, hogy ideje lesz megnézni és egy hosszú hétvégére elutaztunk oda. Direkt választottuk az októbert, mert akkor ott már nincs olyan hőség, így kellemesen sétálgattunk pólóban – az olaszok csodálkozásának ellenére. Szállásunk a Garibaldi főtéren volt. Mikor a reptéri buszról leszálltunk, teljes ledöbbenés fogadott és eszünkbe jutott egy másik mondás: „ itt hagyj fel minden jóval”. A tér rettentő szemetes volt, de szó szerint… pedig volt kuka, de mintha ők ezt a tárgyat nem ismernék, vagy egyszerűen nem tudják, hogy kell használni. Szállásunk a főtér egyik kis utcájában volt. Amíg eljutottunk odáig csak meresztettük a szemünket a sok földön heverő gucci és hasonló márkák hamis utódjával, amit bőszen árultak a bevándorolt négerek.
Szállásunk a 3 csillagos Hotel de la Ville volt. Nápoly koszossága ellenére, egy rossz szót se tudunk a hotelre mondani.
A recepciósok kedvesek voltak, az étterembe is kommunikatív volt a felszolgáló. A szoba rendkívül tiszta volt. Egyetlen kis baki volt csak, hogy nem volt ágynemű a takaróhoz. Ezzel persze csak késő este szembesültünk. Páromnak erősködtem beszéljen a recepcióssal. Kiderült este már csak olasz nyelvű recepciós volt elérhető. Hát így 0 olasz tudással, erős némettel megpróbálta a lehetetlent. Persze az ágynemű szó valahogy se németül, sehogy nem jutott eszünkbe, ezért google fordítóval próbálkoztak lent, csakhogy ám ékezet nem volt a billentyűzeten, így párom is a huzat szót használta, így mikor a google bőszen fordított magyarról olaszra valószínű a széllel kapcsolatos dolgok jöhettek ki. A recepciós egyszerűen nem értette meg a problémát. – Ekkor jött a kézzel történő mutogatás (mármint levitte a párnát és mutatta, hogy erre kell huzat), melynek meg lett az eredménye. A férfi kb 5 perc múlva jött és hozott egy ágyneműnek látszó dolgot. Nagy csalódásunk ellenére csak lepedő volt.. (ami egyébként volt), de hát, sebaj, túléltük valahogy.
Már első nap megtapasztaltuk, hogy a közlekedés nem rossz, hanem életveszélyes. Hiába voltak zebrák, hiába voltak lámpák. Az szinte semmit se ért. Mindenki ott ment át ahol akart, akkor és amikor akart. Bár érdekes egy balesetet sem láttunk, de az autók szépen megvoltak húzva.
Másnap elindultunk Pompeit megnézni. Nem tudtuk az egész napot rászánni, de még az is kevés lett volna. Fantasztikus volt! Még aznap délután felmentünk a Vezúvra is, ahova külön busz visz fel. Ekkor megtapasztaltuk, hogy az indulási időkben is elég lazák. Vagy 45 percet vártunk a buszon, mire elindult, pedig mikor felszálltunk azt mondták 10 perc. Mikor elindult kellemes olasz zene kíséretével száguldottunk fel a vulkánra. A busz végállomástól még egy másfél óra oda-vissza gyalog a teteje. De megérte! Fenn járni a Vezúvon, ami már kétszer is kitört – hát felejthetetlen élmény.
Harmadik napon Solfaterát néztük meg, ami szintén egy vulkáni képződmény. Majd utána Herculaneumot, amit szintén a Vezúv pusztított el annak idején. Délután pedig elvonatoztunk Sorrento félszigetre. Itt a pénztárca nem vékonyodott, ugyanis annyira drága volt minden, kb 2x több mint Nápolyba, hogy inkább nem vettünk semmit. Viszont teljesen más volt, kellemes, mediterrán és tisztaság volt.
Összegezve: Annak ellenére, hogy elsőre ledöbbentünk, végül kellemes élményekkel értünk haza. Fő szabály, hogy az utcai árusokkal nem szabad leállni. Illetve vettünk Artecardot, amivel a Campania régión belül 3 napig ingyen lehetett utazni a buszokon, vonaton illetve ingyen mentünk be a Pompeibe és Herculaneumba is. Tehát aki megteheti vagy tervezi, hogy ide menne, az ne hagyja ki! Nápolyt látni kell és..
Beküldő: Győrik Eszter
Nyár Londonban
Bejegyzés: 4 február 2011 | Nincs hozzászólás
Tavaly előtt sikerült a britek fővárosába Londonban eltöltenem egy hétvégét. A megérkezés után máris kipróbálhattam, hogy milyen a „híres” fekete taxiba utazni, hisz a reptértől a szállodáig azzal utaztam – a fordított közlekedés is egy új tapasztalás volt. A szálloda, ahol megszálltam egy Hotel Holiday Inn volt. Ellátásból csak félpanzióst kértem, tudván azt, hogy egész napot „barangolással” fogok tölteni. A reggelik azok valóságos angolok voltak: kornflaks, müzli, tej, tea, margarin, egy kis sajt, joghurt. De mindezt kárpótolta a világvárosban látottak: Big Ben, Tower, London Eye, Westminsteri apátság, Buckingham-palota London Bridge, Tower, Filmmúzeum stb. Külön élmény közlekedni a piros, emeletes busszal a város régi és új építésű részein. Különösen jó volt egy igazi angol étterembe elfogyasztani egy igazi angol steak-et – a Temze partján -, egy hűsítő jeges, citromos-mentás squash-al. Remélem, hogy még visszatérek és újraláthatom az öreg Londont, valamint azokat a helyeket, ahova nem sikerült eljutni azon a hétvégén.
Beküldő: Bohuny Tibor Zsolt
Brüsszel: Belgium és Flandria fővárosa
Bejegyzés: 3 február 2011 | Nincs hozzászólás
A tavalyi évben volt szerencsém ellátogatni egy olyan kultúrálisan sokszínű, nyüzsgő és egyben harmóniát árasztó városba, mint Brüsszel. Természetesen felejthetetlen élményt jelentett azt a fővárost látni és „benne élni” néhány napig, amely a 6. századtól folyamatosan (ki)épül. Ha bármikor sikerül neked is Brüsszelbe eljutni, akkor mindenképpen nézd meg a Manneken Pis-t (Brüsszel egyik leghíresebb látnivalója), a Grote Markt-ot (főtér), Szent Mihály- és Szent Gudula-székesegyházat, a brüsszeli királyi palotát, az Atomium-ot, Mini Európa parkot na és persze a számtalan emléktárgyat árusító üzletet (azok a brüsszeli csipkék… 🙂 )valamint édesség és csokiboltot a hangulatos kis utcácskákba (csokihegyek és csokiszökőkutak… hm 🙂 ).
Ami a szálláshelyet illeti, az nem közvetlenül Brüsszelben volt, hanem a várostól néhány kilométerre Aalst kisvárosában. A szálloda – Hotel Ibis – külsőleg nem tűnt luxushotelnek, de belülről annál inkább elnyerte tetszésem. Felérve az emeletre és a liftből kiszállva hangulatos, tisztaságot sugárzó folyósóra jut az ember, majd onnan igényes, minden igényt kielégítő szobába. A reggeli kifejezetten bőséges volt minden alkalommal; amit egy reggelinél el lehet fogyasztani az mind a kínálatban szerepelt svéd-asztalos formába tálalva. A személyzet, a recepciósok is segítőkészen álltak rendelkezésre – még akkor is, amikor kizártam magam és új kulcs-kártyát kellett kérjek 🙂 – Érdemes a híres belga „csoki-fővárosba” ellátogatni.
Beküldő: Balló István
Párizsi hétvége
Bejegyzés: 3 február 2011 | Nincs hozzászólás
Négy évvel ezelőtt életem legszerencsésebb napján felhívtak a Sony Ericssontól, hogy megnyertem a kétszemélyes párizsi hosszú hétvégét. Az örömtáncok és az összes családtag és ismerős felhívása után úgy döntöttem, hogy az anyukámat viszem el, akinek élete egyik nagy álma volt, hogy eljusson Párizsba. Végre eljött a várva várt péntek: hajnalban még Ferihegyen bóbiskoltunk, 10-re viszont már a Charles de Gaulle-on találtuk magunkat. Már a reptéri taxiban ámulva figyeltük a gyönyörű várost, de amikor végre az Eiffel-torony csúcsa is kibontakozott a házak rengetegéből teljesen odavoltunk. A hotelhez érve már a portán kedvesen fogadtak minket. A szobánk a negyedik emeleten volt, nem túl tágas, de ketten kényelmesen elfértünk benne. Egy négycsillagos hotelhez illően a szoba felszereltségével teljesen meg voltunk elégedve: minden volt, ami kell a hajszárítót és a kis “jóéjt csokikat” is beleértve a párnán. A szállodában a legjobb dolog nemmás, mint a hamisítatlan francia reggeli volt, meleg baguettel és francia lekvárral. Egy szó, mint száz, fantasztikusan éreztük magunkat, bejártuk a DaVinci-kód forgatásának összes helyszínét, és nem utolsó sorban megcsodálhattuk Mona Lisa gyönyörű mosolyát.
Beküldő: Joó Tamara
Őszi romantika Bécsben
Bejegyzés: 3 február 2011 | Nincs hozzászólás
Amikor októberben kiderült, hogy babát várok, úgy döntöttünk a férjemmel, hogy megünnepeljük a nagy eseményt, és elutazunk egy hétvégére Bécsbe. Csodálatosan romantikus két napot sikerült ott töltenünk. Közvetlenül a városközpontnál, a Mariahilfer Strasse mellett foglaltunk szállást, a Kolping Wien Zentral hotelben, amely nagyon jó választásnak bizonyult, mert ahhoz képest, hogy milyen központi helyen van, és milyen nagy a hotel, meglepően csendes és nyugodt környezetet biztosított számunkra. A személyzet végig barátságos és udvarias volt. Egy belső udvarra néző, kellemes és tágas szobát kaptunk. Berendezkedésünk után már nem is maradt más dolgunk, mint két napon keresztül szívni magunkba a város mágikus hangulatát és az élményeket. Hosszú sétákat tettünk a városközpontban, csodálva a hatalmas Hofburgot, a pici utcákat, a múzeumokat és az osztrák ételeket: köztük a ropogósra sült gesztenyét és az elképesztő cukrászati ízkölteményeket. Ott tartózkodásunkat egy fejedelmi Wiener Schnitzel és Knödel lakomával zártuk egy barátságos kisvendéglőben, majd másnap,- a kiadós szállodai reggeli után,- szomorúan hagytuk el a várost, ám annál boldogabban és kipihentebben vágtunk neki a hazafelé tartó útnak, és az előttünk álló izgalmas feladatnak.
Beküldő: Zalatnay Márta
Francia riviéra :)
Bejegyzés: 2 február 2011 | Nincs hozzászólás
Életem egyik legszebb élménye volt, amikor eljutottam a Francia Riviérára, Côte d’Azur-ra. Egyszerűen mesés hely, csodaszép tájakkal, jó programokkal, kedves emberekkel. Antibes-ben szálltunk meg, de ellátogattunk Nizzába, Cannes-ba, és még Monte Carlo-ba is. Mind gyönyörű hely. Azt hiszem legjobban Nizza tetszett, szívesen tölteném ott életem további részét :)) Nem túl sűrűn jutunk el sehova, szóval 15 éve nem láttam tengert (és nem is voltam nyaralni külföldön), úgyhogy hatalmas és hihetetlen élmény volt számomra.
Antibes-ben egyébként van egy hely, amit nem szabad kihagyni: ez pedig a Marineland! Kicsit drága a belépő, de még sosem láttam ilyen delfin-, fóka-, gyilkos bálna- és rozmárshowt. Egyszerűen fantasztikus volt, rengeteg képet csináltam, és nem tudtam eldönteni, hogy most a fényképezőn át nézzem (hogy lássam, hogy egyáltalán benne legyenek), vagy inkább ne érdekeljen a fotózás és élesben nézhessem. A végére ilyen kettős állapot lett, hol néztem, hol fotóztam… Aztán bátyámra sóztam a gépet 🙂
A szállásról még nem meséltem: egy campingben voltunk, és hivatalosan mobil luxusapartmanokban szálltunk meg, ez csupán marketing volt, és egy sima lakókocsit kell elképzelni, amiben van kis zuhany, wc, hűtő, csap, főzőlap; két szobaféleség (ágytároló) 🙂 és egy “nappali”. Igazából tök lényegtelen, mert a legtöbb időt ezen kívül töltöttük. A campingben egyébként volt bolt is, pékség is (minden reggel isteni bagette-et ettünk), és volt pingpong asztal is. A recepciósok szerintem alapból angolok voltak, vagy valamilyen angol nyelvterületről jöttek, mert nagyon jól beszéltek, és egyébként a legtöbb boltban is tudott mindig valaki angolul, szóval ezzel sem volt gond. Odafele úton egyébként megálltunk Milánóban és megnéztük a Dómot (az idegenvezető szólt, hogy hosszúnadrágba menjünk, mert különben nem engednek be), úgyhogy a buszon nagy nehezen átvedlettem hosszúnadrágba, és erre így sem engedtek be, mondván, hogy kilátszik a vállam… A téren egyébként sokan kendőket árultak, pont az ilyen esetre, de úgy döntöttem, inkább kihagyom, és elmentünk bátyámmal sétálni a városban. Busszal egyébként elég necces az oda-vissza út, nehéz kibírni, főleg, hogy aludni se nagyon lehet rajta (este indultunk Pestről).
Visszafele is megálltunk Olaszországban, mégpedig Bergamo városában. Nagyon aranyos kis város, nagyon tetszett, az óvárosrész (ahová sikló visz fel) nagyon hangulatos. Mindenáron pizzériát kerestünk, viszont csak sima éttermekbe botlottunk – volt olyan is, ahol nem is volt pizza. Beültünk egy helyre, ott megkóstoltuk végre az igazi olasz pizzát – ami nekem nagyon ízlett – és megállapítottuk, hogy tényleg tök más az ottani pizza, mint amit nálunk kapni. Nem mondom, hogy a magyar jobb, mert mindkettő finom, és inkább olyan, mintha két különböző kaját kéne összehasonlítani.
Miután megettük, elindultunk fagyizót keresni, mert ugye egy igazi olasz fagyinak senki sem tud ellenállni. Erre leszakadt az ég, és a legtöbben papucsban csoszogtak menedéket keresve. Mi azért elszaladtunk a fagyizóig, amit kinéztünk. Az eladó hölgy nem tudott angolul, de valahogy elmutogattuk egymásnak, hogy mit szeretnénk, és nagyon kedves és mosolygós volt. Ezután pedig jött maga a mennyország. Ha mondjuk ismeri a kedves olvasó a Westend aljában lévő (leghátul) fagyizót – ami amúgy az egyik legfinomabb szerintem -, akkor felejtse azt el, dobja a kukába, és szorozza be azt az élményt 100-zal. Alapból fagyirajongó vagyok, de az igazi olasz lapátos fagyi maga a tökéletesség! Bátyámmal meg is beszéltük, hogy – miután ugye 15 éve az olaszoknál nyaraltunk, akkor is fagyiztunk – 15 év múlva visszatérünk ugyanide és fagyizunk együtt egyet, valószínűleg már a gyermekeinkkel 🙂
Összességében tehát egy felejthetetlen élmény volt, remélem egyszer eljutok még a Francia Riviérára!
Beküldő: Németh Erika
Törökország, Alanya, Hotel Palm Beach
Bejegyzés: 2 február 2011 | Nincs hozzászólás
Néhány évvel ezelőtt töltöttem el 2 hetet ebben a mindent felülmúló csodálatos szállodában. A kiszolgálás, a tengerparti programok, a személyzet viselkedése kifogástalan volt. Tényleg mindent megtettek, hogy felhőtlenül nyaralhassunk. Az ételek bőségesek és változatosak, minden este szuper programokat csináltak az animátorok, vetélkedőt, discót, török estet, és még napközben is szórakoztatták a vendégeket. A hotelnek van medencéje, csúszdás is, külön kis játszóház a gyerekeknek. A kiszolgáló személyzet felettébb figyelmes. A szobánkat naponta takarították, minden nap friss törölköző, valamint hajtogattak nekünk az ágytakaróból valami figurát. Saját rendezett tengerpart napágyakkal, ahová a színes, finom koktélokat lehozhattuk a bárból. Pingpongozhattunk, esténként szaunáztunk, ill. a masszázst lehetett igénybe venni. Sikeres bazár-túrán vettem részt: táskák sokasága, pénztárca, Adidas melegítő, stb. A vásárlás az alkudozással külön élmény, igazi jó fejek az árusok, mindenhol behívtak és teával, rakival kínáltak! Ami a legfontosabb: az emberek nagyon kedvesek és segítőkészek, pláne, mikor megtudták, hogy Magyarországról jöttem. Szeretnek bennünket. Fakultatív programon is részt vettünk. Elmentünk Pamukkáléba ahol csodálatos fehér mészkő medencékben forró vízben lehetett fürdeni….ezt az érzést leírni nem lehet, ezt látni kell!! Felejthetetlen élménnyel lettem gazdagabb, biztos vagyok benne, hogy ide még visszatérek.
Beküldő: Herczig Mariann