Nápolyt látni és meghalni
Posted on 04 február 2011
..szól a híres mondás. Így párommal tavaly októberben úgy gondoltuk, hogy ideje lesz megnézni és egy hosszú hétvégére elutaztunk oda. Direkt választottuk az októbert, mert akkor ott már nincs olyan hőség, így kellemesen sétálgattunk pólóban – az olaszok csodálkozásának ellenére. Szállásunk a Garibaldi főtéren volt. Mikor a reptéri buszról leszálltunk, teljes ledöbbenés fogadott és eszünkbe jutott egy másik mondás: „ itt hagyj fel minden jóval”. A tér rettentő szemetes volt, de szó szerint… pedig volt kuka, de mintha ők ezt a tárgyat nem ismernék, vagy egyszerűen nem tudják, hogy kell használni. Szállásunk a főtér egyik kis utcájában volt. Amíg eljutottunk odáig csak meresztettük a szemünket a sok földön heverő gucci és hasonló márkák hamis utódjával, amit bőszen árultak a bevándorolt négerek.
Szállásunk a 3 csillagos Hotel de la Ville volt. Nápoly koszossága ellenére, egy rossz szót se tudunk a hotelre mondani.
A recepciósok kedvesek voltak, az étterembe is kommunikatív volt a felszolgáló. A szoba rendkívül tiszta volt. Egyetlen kis baki volt csak, hogy nem volt ágynemű a takaróhoz. Ezzel persze csak késő este szembesültünk. Páromnak erősködtem beszéljen a recepcióssal. Kiderült este már csak olasz nyelvű recepciós volt elérhető. Hát így 0 olasz tudással, erős némettel megpróbálta a lehetetlent. Persze az ágynemű szó valahogy se németül, sehogy nem jutott eszünkbe, ezért google fordítóval próbálkoztak lent, csakhogy ám ékezet nem volt a billentyűzeten, így párom is a huzat szót használta, így mikor a google bőszen fordított magyarról olaszra valószínű a széllel kapcsolatos dolgok jöhettek ki. A recepciós egyszerűen nem értette meg a problémát. – Ekkor jött a kézzel történő mutogatás (mármint levitte a párnát és mutatta, hogy erre kell huzat), melynek meg lett az eredménye. A férfi kb 5 perc múlva jött és hozott egy ágyneműnek látszó dolgot. Nagy csalódásunk ellenére csak lepedő volt.. (ami egyébként volt), de hát, sebaj, túléltük valahogy.
Már első nap megtapasztaltuk, hogy a közlekedés nem rossz, hanem életveszélyes. Hiába voltak zebrák, hiába voltak lámpák. Az szinte semmit se ért. Mindenki ott ment át ahol akart, akkor és amikor akart. Bár érdekes egy balesetet sem láttunk, de az autók szépen megvoltak húzva.
Másnap elindultunk Pompeit megnézni. Nem tudtuk az egész napot rászánni, de még az is kevés lett volna. Fantasztikus volt! Még aznap délután felmentünk a Vezúvra is, ahova külön busz visz fel. Ekkor megtapasztaltuk, hogy az indulási időkben is elég lazák. Vagy 45 percet vártunk a buszon, mire elindult, pedig mikor felszálltunk azt mondták 10 perc. Mikor elindult kellemes olasz zene kíséretével száguldottunk fel a vulkánra. A busz végállomástól még egy másfél óra oda-vissza gyalog a teteje. De megérte! Fenn járni a Vezúvon, ami már kétszer is kitört – hát felejthetetlen élmény.
Harmadik napon Solfaterát néztük meg, ami szintén egy vulkáni képződmény. Majd utána Herculaneumot, amit szintén a Vezúv pusztított el annak idején. Délután pedig elvonatoztunk Sorrento félszigetre. Itt a pénztárca nem vékonyodott, ugyanis annyira drága volt minden, kb 2x több mint Nápolyba, hogy inkább nem vettünk semmit. Viszont teljesen más volt, kellemes, mediterrán és tisztaság volt.
Összegezve: Annak ellenére, hogy elsőre ledöbbentünk, végül kellemes élményekkel értünk haza. Fő szabály, hogy az utcai árusokkal nem szabad leállni. Illetve vettünk Artecardot, amivel a Campania régión belül 3 napig ingyen lehetett utazni a buszokon, vonaton illetve ingyen mentünk be a Pompeibe és Herculaneumba is. Tehát aki megteheti vagy tervezi, hogy ide menne, az ne hagyja ki! Nápolyt látni kell és..
Beküldő: Győrik Eszter
Még nincs válasz. Legyél Te az első hozzászóló!