Utazás a gyros hazájába
Posted on 29 augusztus 2011
Párommal először volt alkalmunk Görögországba utazni, de abszolút pozitív élményben volt részünk. Vannak jó és rossz élményeink is persze, de a rosszakon már csak nevetünk. Az utazás előtt kb. 1 héttel derült ki, hogy akkor és oda megyünk (ultra last minute, baromi kedvezményes ár, gyors döntés stb.), úgyhogy nem volt sok időnk felkészülni és utánajárni, hogy hogyan is fog ez kinézni, mit is kéne vinni. Amit már az első napokban megbántunk, hogy búvárszemüveget nem vittünk. Mivel nagyon minimális költőpénzt vittünk magunkkal (a kajára elég volt, de másra nem igazán), ezért a búvárszemüveggel (és persze a fakultatív programokkal együtt is) kialakult egy mondásunk: „majd jövőre”.. Amit még nem említettem, hogy Nei Poriba mentünk egy apartmanba, ami nagyon közel volt a tengerparthoz (kb. 50 méterre), úgyhogy szerencsénk volt. Amivel azonban nagyon nem volt szerencsénk, az az utazóközösség. A buszon ugyanis kifogtunk egy társaságot, kb 6-8 főből állt, akik természetesen mellettünk ültek és nem igazán törődtek másokkal. Biztos úgy voltak vele, hogy ők most nyaralnak, ergo elengedik magukat, úgyhogy szemrebbenés nélkül ordította az egyik a másiknak, éjszaka a buszon, hogy „van még abbó a kóbászbó meg uborkábó?”. Amikor aztán már tömény pálinkaszag terjengett a buszon, exponenciálisan nőtt a jókedvük és a hangjuk is. Sebaj, hajnali 4-5 fele sikerült aludnunk egy keveset, majd barátnőm felébresztett az egyórás hiperalvásomból, hogy nééézd, ott az Olympos. Megnéztem, örültem, visszaaludtam. Persze nem sok időre, ugyanis kicsit később már meg is érkeztünk az apartmanhoz.
Az apartman abszolút rendben volt, bár sajnos pont a másik apartmanra láttunk rá az erkélyről, de tiszta volt, nagyjából volt minden, amire számítottunk, és még wifi is volt, ami persze nálunk nem működött. (Laptopról és 2 telefonról is próbáltuk, majd mikor szóltam, hogy valószínűleg nem jó jelszót adtak meg, jöjjenek már, nézzék meg, mi lehet a probléma, akkor le lettem teremtve, hogy az ott lévő hölgynek erre nincsen ideje.) Semmi gond, végülis pihenni jöttünk, de azért jó lett volna az otthoniaknak egy „minden rendben” e-mailt írni. Végül is sms lett a dologból. A tenger isteni volt, a part homokos, a víz nagyon kellemes, meleg, pedig június elején voltunk, a parton nem voltak sokan – afroamerikai és keleti emberkék annál inkább (ők azok, akik mindenáron rád akarnak sózni egy napszemüveget, egy esernyőt, vagy egy karkötőt, még akkor is ha épp alszol, vagy akkor is, ha épp átöleled a barátnődet – nem zavartatják magukat, ők várnak és állnak a takaró végében). Egy-két napon volt vihar és eső is, de mégis általánosságban jó időnk volt. Ja igen, az a durva jégeső nem kellett volna azért, de még így is szépen lebarnultunk.
Mivel minden fakultatív programot kihagytunk – egy fakultatív program árából egész héten tudtunk kajálni kb. – ezért egyik nap kitaláltuk, hogy elsétálunk a Platamóni várhoz. Hisz olyan közel van, mennyi lehet, 3 km??… 30-35 °C-ban másztuk meg a várat, oda-vissza cca. 14 km volt az út. Persze több helyen megálltunk megnézni egy kikötőt vagy a parthoz lemászni, fotókat készíteni, úgyhogy egy jó 5-6 órás program volt legalább az egész. A lényeg a várról, hogy nekünk abszolút nem érte meg, mert maga a vár semennyi látnivalót nem tartalmaz, esetleg annyit, hogy ahol ki van írva, hogy tilos a falra felmászni, ott egy picit sunyiba ki lehet látni és onnan csináltunk 1-2 szép fotót a kilátásról, de ezen kívül egy merő gazhalmaz volt a hely. Természetesen, ha nem mentünk volna, akkor teljesen csalódottak lettünk volna, tehát legalább megpróbáltuk. 🙂 Nei Poriban egyébként minden boltra ki van írva, hogy szupermarket, azonban a fő kínálati cikkeket leginkább a hűtőmágnesek, a szalmakalapok és a vízi játékok teszik ki. Emellett van egy kis élelmiszer is.
Ami egy hatalmas jó pont volt, hogy a gyros tényleg isteni ott, egészen más, mint nálunk Budapesten, és a maga 2 eurós árával olcsóbb az itthoniaknál. Nem beszélve arról, hogy az egyik helyen, ahol még magyar étlap is volt (és a pincér is mondta, hogy „Koszonom”), kaptunk aperitifként valami ouzós kevert italt (nem akarták elárulni mi van még benne), ami nagyon kellemes volt, és a gyros után még desszertet is kaptunk, valami piskótára hajazó sütemény formájában. Úgyhogy minden alkalommal ott ettünk, csak nem mindig ugyanazt. A tzatzikit is istenien készítették. Hogy megbizonyosodjak arról, hogy Murphey sosem alszik és még külföldön is ott van, a vízben ellenállhatatlan vágyat érzett arra egy tengeri sün, hogy az én lábszáramba törje bele a tüskéit. Szerencsére volt nálunk bicska, amivel ki tudtuk szedni a tüskedarabokat, így nem lett belőle semmi komoly probléma. Összességében tehát nagyon jól éreztük magunkat, sok élménnyel gazdagodtunk és biztosak vagyunk benne, hogy 1-2 éven belül ismét megyünk oda, csak akkor már több költőpénzzel, hogy el tudjunk menni pl. egy hajóútra vagy meg tudjuk tekinteni a Meteorákat.
Beküldő: Schlosser Róbert Imre
Az élménybeszámoló nyereményjátékunkra érkezett, amiben prágai hétvégét sorsolunk ki.
Még nincs válasz. Legyél Te az első hozzászóló!