Madonna Velencében – Exkluzív!
Posted on 02 szeptember 2011
A Casinó Palace varázslatos épületében üldögélek néhány sztahanovista újságíróval. A reggeli napfény álmosan pislog be a hatalmas ablakokon a tenger felől, aranyszínbe borítva a Kate Middleton esküvői ruhájának uszályával vetekedő függönyöket. Tegnap éjjel érkeztem meg Velencébe, hogy három napot a Biennálén töltsek, és hogy – nem titok, hogy ez volt az elsődleges cél – elcsípjem Madonnát, aki itt mutatja be első nagyjátékfilm rendezését, a W.E.-t. A szállodát természetesen a Külföldi Szállodák .hu portálon foglaltam le, hiszen itt az összes hotel legalacsonyabb-ár garanciával foglalható.
Késő éjszaka futott be a hajóm a Szent Márk térre, de a kis sikátorokban még mindig javában zajlott az utcabál. Hegedűszó, maszkokkal és drámai leplekkel borírott táncosok és pantomim művészek, és persze a fesztiválozók. Szándékosan nem használom a „turisták“ szót, ez ugyanis már a negyedik látogatásom a gondolák földjére, és bizton mondhatom: a filmfesztivál ideje alatt egészen másfajta közönséget vonz Velence. Mire eljutottam a szállodámhoz – a csinos kis freskókkal, aranyszínű kárpitokkal és a Tintorettókat idéző, lélegzetelállító dekorációkkal ékes Violino D’Orohoz -, belefutottam az orrát magasan hordó kurátor asszonyba, aki tetőtől talpig Diort viselt, bohém fotósokba, akik „poénból regisztráltak“, és persze hozzám hasonló szabadúszó riporterekbe és írókba is. Ami pedig mindannyiunkat összeköt: ki sem kell mondanunk a „nevet“, akkor is tudjuk, miért, azaz kiért van itt a másik.
Egy gyors reggeli után – amit szó szerint remegve fogyasztottam el, annyira vártam már, hogy ismét a vaporettón kotyogjak a kanálisokon – a Lidó felé vettem az irányt, és körbesétálva ezt a mesebeli szigetet megérkeztem a Mozi Faluhoz. A regisztráció előtt azonban még volt egy kis dolgom: valahogy jegyet kellett szereznem a W.E. díszbemutatójára. Bár az angol királyi család drámáját – amikor is Edward feladta a trónját egy kétszeresen elvált amerikai asszonyért – feldolgozó, kosztümös dráma sajtóvetítésére hivatalos vagyok, nem hagyhatom ki a díszelőadást sem. Elvégre ott derül ki, hogy Madge Marc Jacobst, Stella McCartney-t, esetleg kilencvenesévek-béli jó szokásához híven Éva-kosztümöt visel majd. Rendkívüli határozottsággal előadtam, hogy én foglaltam jegyet, de nem kaptam meg a visszaigazoló mailt, és hogy ez miféle bánásmód, mire a kassza mögött ülő lányka heves „szkúzi, szkúzi“-zás közepedte gyorsan kinyomtatott nekem két, a harmadik sorba szóló jegyet. Azt hiszem erre mondják, hogy „Közel a menyországhoz“.
Bár eltökélt szándékom volt mindenki előtt, a kora reggeli sajtóvetítésen megnézni a Nagyasszony filmjét, a sajtótájékoztató napján bizarr lépésre szántam el magam. Miután a „havi lapos“ belépővel rendelkezőkkel szemben elsőbséget élveztek a „napilapos“ újságírók, egyetlen lehetőségem maradt: a nap első sajtóeseménye előtt – amelyet hála a jó olasz bornak és a reggelbe nyúló velencei éjszakáknak köszönhetően szinte minden zsurnaliszta végigaludt – besurrantam a terembe, és fészket raktam közvetlenül a piedesztál előtt. Elhatároztam: ha étlen-szomjan kell végigszobroznom három sajtótájékoztatót, akkor sem mozdulok innen. A kitartásomat pedig „röpke“ három órával később nem várt siker koronázta: a zeneipar királynője nem élt a társasági élet krémjének kiváltságával, a 15 perc kötelező késéssel, és ahogy belépett a terembe visszafogott, fekete-fehér ruhácskájában, azonnal összeakadt a szemünk. Ekkor már tudtam, hogy nem kell majd elkötnöm egy gondolát, és az O Sole Mio és a Like a Virgin remix változatát üvöltve kergetnem őt a lagunákon…
Madonna nem csak, hogy készségesen, kedvesen, és kissé elpirulva válaszolt a kérdéseimre, de a film többi sztárját is megszólaltatta az általam felvetett témákban. Az interjú az Elle magazin decemberi lapszámában lesz majd olvasható, ám annyit elárulok: ez a nő fényévekkel intelligensebb, izgalmasabb, és kifinomultabb, mint amilyennek a szenvedélyes Madonna-gyűlölők elkönyvelték az elmúlt harminc évben. Ami pedig a filmet, a W.E.-t illeti: a legvadabb kritikusok is perceken át tapsoltak a dívának az esti díszbemutatón. Az egykori anyagias lány bebizonyította, hogy nem csak külsőségeiben képes megújulni időről időre, de spirituálisan és intellektuálisan is egészen új szintre emelkedett. A film habcsóknak öltözött sztárja, Abbie Cornish mellett állva, meseszép, ám egyszerű ruhájával azt üzente: „ma éjjel nem tündökölni akarok. Arra figyeljetek, amit adok, és ne arra, hogy kinek ismertetek meg.“ Mi pedig – akik tanui lehettünk a filmtörténeti pillanatnak, mikor egy női rendező elegánsan tökön ragadja Hollywoodot – fejet hajtva tisztelegtünk őfelsége előtt, aki immáron nem csak a pop, hanem a mozi királynője is.
Exkluzív fotók hamarosan érkeznek!
Steiner Kristóf
Még nincs válasz. Legyél Te az első hozzászóló!