Az újraéledő Magas Tátra
Bejegyzés: 11 február 2011 | Nincs hozzászólás
Mikor 2 éve nyáron felkerestük a Tátrát, elsődlegesen a nagy nyári augusztusi melegtől menekültünk innen. Én akkor jártam ott először, de útitársaim teljesen ledöbbentek a látványon. Bár már 2009-et írtunk, de még mindig látszódott a nagy 2004-es vihar nyomai. Amíg régen mindenhol erdő volt a falukban-városokban is, most eltűnt az egész. Csak a Magas Tátra közvetlen lába alatt maradt néhány erdős rész.
A hotelunk Horny Smokovecben volt. Azért választottuk ezt, mert közel volt mindenhez, de mégse központi helyen. Stary Smokovec gyalog kb 15 percre volt, vonattal pedig 1 megálló. Onnan pedig számtalan turista út vezetett fel a hegyre és onnan indult a lanovka is. Választásunk a Hotel Polana 2 csillagos hotelre esett. Annak ellenére, hogy csak 2 csillagos volt, minőségben ez nem látszott meg. Na jó, persze a falak nem úgy voltak festve mintha egy profi festő festette volna, meg az ágyakat is össze kellett tologatni és akkor előbújt az ágy alatti piszok, de hát egy 2 csillagostól ne is várjunk luxus dolgokat. Voltam már olyan 2 csillagosban ahol az ágyban jó nagy mélyedés volt, de itt ez nem fordult elő. Az erkélyről pedig csodás kilátás nyílt az Alacsony Tátrára, az oldali szobákból szerintem még a Magas Tátra is látszik. Ellátásként csak reggelit kaptunk, de az bőséges svédasztalos volt. Ha valami elfogyott azt rögtön pótolták. Állítólag 2010-ben kapott egy újabb felújítást, tehát nem hiszem hogy bármi gond lenne vele. Kedves, családbarát hely.
Mint előbb már említettem a vonat is közel volt, még hozzá olyan közel, hogy az utca túl oldalán volt egy megálló. Bár sajnos az csak Stary Smokovec-ig vitt, tehát abba az irányba általában inkább mindig gyalogoltunk. A másik irányba pedig vagy Lomnica-ba lehetett menni, ahonnan fel lehet jutni a Lomnici csúcsra, mely a magas tátra legmagasabb pontja – 2634 m – vagy pedig elvonatozhattunk Poprad-ba. Ez főleg azoknak ajánlott, akik kevésbe szeretnek hegyet mászni. A popradi Aquacity Élményfürdőbe is számtalan szórakozási lehetőséget kínál. A város már kevésbe érdekes, de egyszer megnézhető. Ha már itt vagyunk, ajánlott még ellátogatni Stary Smokovectől nyugati irányba is. Körülbelül 15 km-es vonatozásra található a Csorba tó. Innen is számtalan út indul fel a hegyre, de ha a hegyre nem is akarunk felmenni, a tavat érdemes körbe járni. Páratlan szépségű környezet fogad minket!
Rengeteg élménnyel tértünk haza a 4 napos kirándulás után, de egyszeri alkalom ide bizony tényleg kevés! Ha nem is mentünk fel a Lomnici csúcs legtetejére, mert oda sajnos olyan 10 ezer Ft / fő oda vissza a felvonó, ettől még nem éreztünk vesztesnek magunkat. A hegyet körülvevő erdő csodálatos, ennek ellenére, hogy a lenti részeken kipusztult a nagyrésze. És a Tátráról olyan kilátás tárul elénk, amit Magyarországon sehol nem tapasztalhatunk!
Beküldő: Győrik Eszter
A Mellow Mood Group lett az Év turisztikai befektetője
Bejegyzés: 11 február 2011 | Nincs hozzászólás
A 2010-es év nehézségei ellenére, a Mellow Mood Group mégis újabb sikeres befektetéseket tudhat maga mögött. Egyik leghangsúlyosabb szállodai márkája, a 4 csillagos Fashion Hotels brand két új elegáns szállodával bővült az elmúlt évben, a Budapest központjában május 15-én megnyíló Alta Moda Fashion Hotellel és a Cosmo Fashion Hotellel.
A szállodacsoport ügyvezető igazgatói, Sameer Hamdan és Zuhair Awad múlt évi sikereik megkoronázásaként február 1-jén a Turizmus Kft. hagyományos turisztikai évadnyitó fogadásán vehették át elismerésüket a Művészetek Palotájában. A díjat Horváth Gergely a Magyar Turizmus Zrt. vezérigazgatója és Bánki Erik a Parlament sport- és turisztikai bizottságának elnöke adta át. A sikertörténet azonban ezzel nem ér véget, hiszen a 2011-es évben további szállodákkal bővül a Mellow Mood Group. A Fashion Hotels brand két új tagja, az alig egy hónap múlva, március 1-jén nyíló La Prima Fashion Hotel Budapest, illetve az év végre tervezett Avenue 83 Fashion Hotel, valamint nyár végétől várja a vendégeket a szállodacsoport első 5 csillagos szállodája is, a Buddha-Bar Hotel Budapest Klotild Palace, amely kitűnő helyen, az Erzsébet-híd lábánál található Klotild Palotában kapott helyet. A 2011-es évben a Mellow Mood Group megkezdi külföldi terjeszkedését is Bécs szívében a La Prima Fashion Hotel Vienna megnyitásával. A bécsi szálloda természetesen kínálatunkban is elérhető lesz.
2=3 akció New Yorkban
Bejegyzés: 10 február 2011 | Nincs hozzászólás
Meglepő akcióval rukkolt elő 16 belvárosi luxushotel New Yorkban: amennyiben február 1. és március 7. között 3 éjszakát foglalsz az alábbi 16 luxus szálloda egyikébe, csak 2 éjszaka árát kell kifizetned! És ez még nem minden. Az ingyenes new york-i éjszaka mellé a Saks Fifth Avenue fényűző üzlete kiemelt kedvezményeket, ingyenes kávézást és fantasztikus süteménykülönlegességek fogyasztását is kínálja. A művészetek szerelmesei sem járnak rosszul, hiszen több kortárs kiállítás direkt meghosszabbította tárlatának nyitvatartását a promóció végéig.
Íme néhány példa, hogy mely new york-i szállodák esetében foglalható a 2=3 akció:
The Carlyle, The Chatwal, Mandarin Oriental, The Peninsula New York Hotel, The Pierre New York, The Plaza Hotel, The Setai Fifth Avenue, The St. Regis New York és Trump SoHo New York.
Frankfurt – a felhőkarcolók és virslik városa
Bejegyzés: 9 február 2011 | Nincs hozzászólás
Mindig is akartam látni egy olyan várost, ami tele van felhőkarcolókkal. Ezért tudtam, hogy Frankfurtot látni kell. Ezért párommal úgy döntöttünk 4 napot töltünk el itt szeptemberben. Szállásként most nem kifejezetten hotel-be mentünk, hanem egy hostelbe: ami viszonylag olcsóbb, mint egy hotel, és a vendégek nagy része fiatal. A hostelünk a Kaiserstrasse-en volt, vagyis a királyok utcáján. Ennek a későbbiekben semmi jelentősége nem volt, de annak se, hogy valójában ez a piros negyedben volt – Első nap elmentünk felhőkarcolókat nézni – Nem volt könnyű, mert csupán 13 db van. 88 méter magastól 300 magasig. Közben finom sült virslit ettünk egy kis utcácskába és terveztünk, hogy eszünk jó kis franfurti levest, azonban legnagyobb csalódásunkra ezt egy étlapon se láttuk.
A hostel is teljesen jó volt, fiataloknak teljes mértékben ajánljuk, mert minden este volt valami buli vagy program. Pl: spagetti party, beer party. Azonban ezeken nem nagyon vettünk részt, mert mindig holt fáradtan estünk haza az egész napos kirándulásokból.
A város nagyon magával ragadott, teljesen más érzésem volt ott, mint itthon Budapesten. Csodálatos volt a Majna part, kellemes érzés volt a parkokban sétálni, néha belebotlani egy-egy vásárba, megnézni az állatkertet és a botanikus kertet. Egyik nagy látványosság volt a Römer, vagyis a Römerberg tér, melyen egy 14. századi városházát láthatunk, illetve itt található meg a frankfurtiak Sóhaja hídja, ugyanis ez alatt mentek át, mikor adózni készültek. Keleti oldalon favázas házak állnak, azonban ezeket már 1944 után építettek újra.
Annak ellenére, hogy több mint 670 ezer lakosa van egyáltalán nem érzékeltem tömeget. A lakosság nagyrészt vegyes volt. Az jobban bántott, hogy sok helyen német helyett angolul fogadtak: ekkor kellemesen megjegyeztük, hogy Bitte Deutsch.
Furcsa volt az is, hogy a nőknek külön parkoló van a mélygarázsban, de viccesek voltak a közlekedési jelzőlámpák – mert egy kis rajzolt jelző jelezte megnyomáskor, hogy signal kommt- vagyis jelzés érkezik. A közlekedés is jó volt, olyan németes. Mindig megálltak szépen, elengedték a gyalogost. De az talán még jobban meglepett , hogy vasárnap egy bolt se volt nyitva, még az élelmiszer se, csak az éttermek és büfék.
Az idő inkább borús és esős volt, de ez nem zavart minket, ennek ellenére olyan érzéssel jöttünk haza, hogy: Ide még vissza kell menni!
Beküldő: Győrik Eszter
Újabb nyereményjáték
Bejegyzés: 9 február 2011 | Nincs hozzászólás
Azokat sem hagyjuk parlagon, akik beküldték szállodai élménybeszámolójukat, de nem nyerték meg a fantasztikus prágai hétvégét, hiszen most nyerhetnek! Akinek a szállodai élménybeszámolója a legtöbb like/tetszik-et kapja 2011. február 16-ig, vendégünk egy éjszakára ez egyik 5* budapesti szállodában másodmagával, wellness használattal! Én nem hagynám ki, de én nem nyerhetek.. 🙂
Sorsolás eredménye
Bejegyzés: 8 február 2011 | Nincs hozzászólás
A Valentin napi hétvégét Prágában 4* szállodában 2 éjszakára, 2 fő részére nyerte: Németh Erika! A szobafoglalás hamarosan e-mailen érkezik, a szállodában ezzel tud majd bejeletkezni. Őszintén gratulálunk és jó utazást kívánunk!
Nyaralás Tunéziában
Bejegyzés: 8 február 2011 | Nincs hozzászólás
Pár éve a tunéziai Marhaba Club Hotelben volt a szállásunk. Mivel egy jó kedélyű, közvetlen család vagyunk, hamar összebarátkoztunk a recepciós fiúval és az egyik pincérrel. Rengeteget hülyéskedtünk, kevés angol tudással, kézzel-lábbal kommunikáltunk, de remekül megértettük egymást. Egyik ilyen esti szórakozás közben meghívtuk pincérünket és Otman nevü recepciós fiúnkat egy italra. Otman nem ihatott, mivel szolgálatban volt, de pincérünk azt mondta most nem, de ha végez éjfélkor szívesen elfogadja.
Munkája befejeztével elfogadott egy sört, azután még egyet, majd párom fel a szobába és lehozta a jó öreg Unicumot.
A mi pincérünknek annyira ízlett, hogy bizony hajnal fél kettőre becsókolták az egész üveggel.
Mondanom se kell, igencsak jókedvűen távozott, majd reggel 9 órakor kicsit viseltesen, de pontosan megjelent a szállodában.
Beküldő: Csordásné P. Erzsébet
Álomból valóság: Montenegro – Tivat
Bejegyzés: 7 február 2011 | Nincs hozzászólás
A Kotori öböl csodás tájára, a montenegrói Tivat városába nyertem a tavaly nyáron, egy két fős, egy hetes utazást. Egy szegedi rádió huszadik születésnapi reklámkampányában húsz utazást ajándékoztak a legszerencsésebb hallgatóknak. Többnyire belföldi utazások voltak, de akadtak külföldi utak is. Június végén kellett útra kelni, ezért a férjem és kislányom utaztak el, nekem ugyanis szóbeli vizsgáim voltak ebben az időszakban. Nagyon örültem a nyereménynek, és igazán boldog voltam, ha én nem is, de legalább a lányom olyan élményekben részesülhet amilyenekről, én gyermekkoromban nem is álmodhattam. Romániában nőttem fel, külföldi utazásról nem is ábrándozhattam.
A kimerítő 16 órás út után, Tivatba érkezve a Savo apartmanban kedvesen, és segítőkészen fogadták őket. Mikor elárulták ölükbe hullott ez a nyaralás, szívből gratuláltak, és látszott rajtuk, hogy ők is örülnek kivételes szerencsénknek. Egész nyaralás alatt V.I.P. vendégeknek tekintették őket. A nyeremény a buszos utazást, és a szállást biztosította. Apartmanjukban egy kis konyha állt rendelkezésre, hogy önellátós módszerrel főzzenek maguknak A recepciós, látva hogy apuka lányával érkezett, kacsintva ajánlott egy közeli pizzériát. Így a vacsora mindig könnyen megoldódott. A hatodikos tinédzser rendkívül élvezte a nyaralás minden percét, főleg azt a napot emlegeti azóta is, 
amikor édesapjával befizettek egy hajókirándulásra. A szálloda tulajdonosának a hajójával szelték a habokat, ő vitte őket a csodás Kotori öböl szigeteire, többek között a szirti Madonna szigetére. A mesterséges szigeten emelt kis kápolnában a turisták tátott szájjal ámuldoztak az évszázados relikviák láttán. Tivat városát kis Monte Carlónak is nevezik, hisz az Adriai tenger egyik gyöngyszeme. Rohamosan fejlődik, van kikötője, reptere is. A hegyek látványa, és a tenger kristálytiszta vizének találkozása katartikus élményt nyújt az országba érkezőknek. Mondhatni egyet fizet – kettőt kap. Ezeken a tájakon Isten alkotó keze tetten érhető, szebbet el sem lehet képzelni, talán még álmunkban sem. A montenegrói emberek igazán vendégszerető népek, jól tudják, hogy ebből élnek, és nem csak álszentségből, hanem valóban alázattal szolgálják ki a hozzájuk látogatókat, valósággal lesik a nyaralók minden kívánságát. Fontos nekik, hogy aki csak megfordul feléjük, mindannyian elégedetten távozzanak, és jó hírűket vigyék a világba.
Szeretném megnyerni a Prágai utazást, de remélem sejtik, milyen titkos hátsó szándék munkál bennem. Természetesen anyaként ismét lányomnak szeretnék tanulmányaihoz új ismeretanyagot szolgáltatni, hisz Prágában aztán volna látnivaló bőven.
Beküldő: Bagdi Andrea
Legkedvesebb napjaink Olaszországban, a tengerparton
Bejegyzés: 7 február 2011 | Nincs hozzászólás
A hely egy olaszországi, tengerparti 4*-os hotel szobája és területe, amelyek életünk egyik legkedvesebb szállodai napjait hozták.. A megérkezésig semmiféle probléma nem merült fel, a szálloda mind kívülről, mind a belső részeit tekintve kifogástalan állapotban volt, roppant segítőkész és udvarias személyzettel. Nagy örömmel nyitottam volna az ajtót, az e célt szolgáló mágneses kártyával, amikor nemes egyszerűséggel az ajtó bedőlt a szobába! Álltunk ott, mint kővé dermedt, szerencsétlen, szállodában még sosem járt “szüzek”, akik nem hiszik el, hogy beléphetnek életük első szállodai szobájukba. Miután a kíváncsiságtól vezérelve azért csak bekukkantottunk leendő(?) szobánkba, nyilvánvalóvá vált, hogy valami tévedés történt, hiszen egy átalakítás alatt lévő szoba lett “kiutalva” nekünk, mint később kiderült: tévedésből.
A recepcióvezető nem győzött sajnálkozni és vérvörös szemmel tekintgetni közben kolléganőjére, aki a kulcsokat adta. Valószínűsítettük, hogy a nyarat nem ebben a szállodában fejezi be a kollegina, ha nem lépünk közbe, ezért arra kértük a “főnököt”, ne járjon el az ügyben és hagyja meg a lányt az állásában, hiszen egy élménnyel gazdagodtunk csak és nem kevés nevetéssel. (Később kiderült, hogy valóban nem esett bántódása a hölgynek).
Megkaptuk a valóban nekünk szánt szobát, szépen el is helyezkedtünk benne, éppen fontolgatva, hogy az uszodát kellene először felkeresni, amikor is menyasszonyom a minibárt kinyitva egy fazék főzelékféleséggel találta magát szemben, aminek következtében újabb szállodaremegtető, éktelen röhögés lett úrrá rajtunk. Megpróbáltuk kideríteni, hogy milyen nemzetiségű emberek után vehettük igénybe a lakosztályunkat, de ez talán egy másik történethez tartozna…
Ezzel még egyáltalán nem ért véget a minibár okozta sokk, nézzük mit is tartogatott még ez a hűtésre és tárolásra alkalmas kis szerkezet: egy bizonytalan összetételű itallal feltöltött whiskey-s üveget!!! Leleményességben szoktuk magunkat első helyre sorolni mi magyarok, de az ilyen “kis csalafintaságok” után azért felmerül a kérdés, valóban egyedül pályázunk erre a címre?… Elképedés és újabb röhögéshadjárat után tudtunk csak megmártózni az amúgy roppant tiszta és megfelelő hőmérsékletű vízben.
Két nap telt el, amikor is keresett minket a szobalány, hogy ne ijedjünk meg, de a szobában található szobrot elvitték (egy kisméretű “szerelemszobor”, egy párocskát ábrázolva), hiszen a gazdája égre-földre keresi sok idegen országgal odébb! Már meg sem lepődtünk, hiszen természetes volt egy újabb “furcsaság”, amit vendéglátóink akarva-akaratlanul “hozzánk vágtak”. Ezeket a történéseket mi abszolút pozitívan vettük, hiszen hosszú-hosszú időre igen sok nevetéssel járultak hozzá életünkhöz.
Egyik nap a tengerparti napunkat a szálloda medencéjében kívántuk megkoronázni. Odafelé tartva egy kissé hangos svéd társaság különmutatványára lettünk figyelmesek, akik (nem igazán betartva a házi szabályt) üvegekkel és poharakkal gondolták eltölteni délutánjukat, szintén a medencénél. Éreztem, hogy itt bizony kemény mutatványokban lesz részünk, ha olyan szorgalmasan ürítgetik poharaikat, ahogyan azt tették addig is. Az, hogy egyikőjük a medence szélén való sétálgatás és egy lábon való ugrálás világrekordját próbálta megdönteni (természetesen pohárral a kézben) még nem okolta volna az égtelen röhögés kiváltását, de amikor két animátor indult feléjük, hogy ékes szóval próbálják meg az egész társaságot jobb belátásra bírni, akkor bizony megtörtént a baj.
Az északiak közül kettő gondolta úgy, hogy pár másodperc alatt olyan barátságot kötöttek az animátorokkal, ami feljogosítja őket arra, hogy mintegy rájuk támaszkodva kérjenek bocsánatot tetteikért. Mindezt a medence szélén. Heves gesztikulálások közepette az egyik szőke megcsúszott, dőlni kezdett a víz felé, de nem érte be ennyivel, még éppen elkapta az egyik animátor kezét, aki ijedtségében a társába kapaszkodott és mivel őt pedig egy másik svéd úriember karolta át, így egy olyan dominóelvet láthattunk, amilyet a legbőszebb Buster Keaton film sem tudott volna összehozni. Nem voltunk sokan a medencénél, de ekkor már mindenki féktelen röhögésben tört ki, a maradék svédek őrült ugrásokkal és szaltóféleségekkel vágták magukat a társaik után, ezt pedig követte jónéhány vendég hasonló mozzanata. Teljes felszabadultság és jókedve vette kezdetét, aminek következtében őrületes parti kerekedett, roppant élvezetes estét nyújtva mindenkinek, aki kivette a részét belőle.
Felejthetetlen utazás volt, kívánom, hogy mindenki éljen át ehhez hasonló élményeket és legyenek velük olyan kedvesek vendéglátóik, ahogyan azt mi megtapasztalhattuk.
Utazásban és élményekben gazdag évet kívánva,
a beküldő: Király András
Comói tó: Taljánföld és Svájc határán..
Bejegyzés: 7 február 2011 | Nincs hozzászólás
Immáron két esztendeje, hogy rekkenő meleg nyár közepén elutaztunk abba földi paradicsomba, mely a Lago di Como nevet viseli – ki tudja mióta. Reggel érkeztünk Budapestről Milánó repülőterére, ahol már Comóban lakó jóbarátunk várt ránk. Jó ötven perccel később bekanyarodott velünk Comó egyik legkedvesebb terecskéjére – az óvárosban található Piazza Mazzini-re – s megálltunk az Albergo del Duca halvány-napsárga színű, kétemeletes, kedves és egyben családias hangulatú épülete előtt.
Érdekes, hogy mikor ugyanez év februárjában itt voltunk, ugyancsak Apuval, ez az épület annyira megtetszett rövid, de tartalmas városi sétánk alatt, hogy akkor is lefényképeztem! A sors iróniája, hogy ez alkalommal éppen ebben a szállodában szállhattunk meg Apukámmal, és Juditkámmal (feleségemmel)ezen háromnapos kirándulásunk alatt! Megálltunk a szálloda előtt, és miután csomagjainkat kivettük az autóból, bementünk a recepcióra. Az éppen szolgálatot teljesítő hölgy azt mondta, hogy türelmet kér (van egy kis dolga) de 2-3 perc és azonnal rendelkezésünkre áll, Apunak több sem kellett:
– Gyerekek, én kimegyek ide az épület elé és elszívok addig egy cigit! /Mondta Apukám/
– OK! Majd én elintézem a szobákat és majd leszólok neked, ha megvagyunk. /Tájékoztattam Aput/
A recepciós hölgy visszatérvén közölte velünk, hogy a szobáink – sajnos – még nem állnak rendelkezésre éppen takarítják őket, úgyhogy ha tehet irányunkba egy tiszteletteljes javaslatot, akkor azt mondaná, menjünk el sétálni egyet, és ha úgy egy óra múlva visszatérünk, már elfoglalhatjuk a szobáinkat. Megmutatta, hol hagyhatjuk a poggyászainkat, majd megnyugtatott, hogy itt senki sem fogja bántani/babrálni azokat. Nagyon kedves volt és jóleső érzés volt, hogy úgy beszélt velünk/hozzánk, olyan hangsúllyal, hogy szinte nem is vendégnek, hanem sokkal inkább egy rég nem látott rokonnak/jóbarátnak éreztem magam! Csomagjainkat elhelyeztük hát a recepción és irány az óváros…
Szállásunk:
A szobánk jobb nem is lehetett volna! A parányi családi szálloda első emeletén volt található és az ablaka az előttünk elterülő kedves kis térre nézett. Elhúztuk a függönyt, kitártuk az ablakot, s engedtük, hogy a Comó-i levegő beáradjon a szobánkba. A látvány, a kilátás egyszerűen szuper volt. Benéztünk a fürdőszobába is: minden csillogott-villogott a tisztaságtól! Azonnal látható volt, hogy nem egy lelakott és a „végét járó” hotellel van dolgunk, hanem egy öreg, de patinás és nagyon karbantartott szállodával. Boldogok voltunk, hogy ez a kedves kis szobácska lesz otthonunk a következő három napban. Feleségem nekiállt kicsomagolni én pedig – miután kitekintve az ablakon láttam, hogy Apukám elszívta a cigarettáját s belép a hotelba – kimentem a lift elé. Apu meg is érkezett és bekísértem a szobájába, ami a belső átriumra/kertre nézett. A szoba ablakában hatalmas muskátli foglalt helyet, nem is virágnak, sokkal inkább bokornak nevezhetném, akkora volt! Apu kinyitotta az ajtót, belépett a szobájába, rádobta a repülőkoffert a hatalmas franciaágyra, melyet egyedül „bitorolt” és azt kérdezte:
– Ti merre laktok?
– Gyere, megmutatom! /Mondottam volt s elindultam ajtónk felé…/
A lift előtt Apukám észrevett egy kis dohányzóasztalkát két székkel és egy hamutálat – mely diszkréten várta, hogy valaki használatba vegye végre – meg néhány olasz pletykalapot.
– Aha, na itt fogok én mindjárt elszívni egy cigit, csak előbb megnézem a szobátokat! /Mondta elégedetten Apukám/
Kopogtatásomra Juditkám kinyitotta az ajtót és beléptünk a szobába.
– Hűűű, ez marha jó gyerekek! Mázlisták vagytok, hogy a térre néz a szobátok! /fakadt ki Apuból a dicséret szobánk „tájolása” tekintetében/
– Örülünk is neki! És nézz ki az ablakon, minden tele van virággal…/Mondta Juditkám/
– Bizony, én is nagyon örülök neki és nézz ide, pont alattunk van az étterem és a reggeliző… /mutattam ki az ablakon/
Elmondhatatlan volt az az igazi olasz hangulat, mely az egész szállodát körbelengte. Itt valahogy mindenki, vidám, mindenki mosolyog és olybá tűnt, hogy a rosszkedv és negatív hangulat már a város határánál meghátrál, s be sem meri tenni a lábait Comóba… Véleményem szerint roppant fontos, hogy ha valaki elutazik egy általa addig sosem látott/látogatott helyre, akkor hol és milyen körülmények közt hajthatja álomra a fejét. Ha netalántán rossz az idő, esőre áll és borongós az ég alja, (vagy a repülés/autózás kimerítő és fáradságos volt és ez alatt még valamilyen rossz élmény/dolog is történt velünk) az az egész pihenésre szánt időre rányomhatja – negatív – bélyegét! Ezen tud segíteni az adott szálloda alkalmazottainak kedvessége, vendégekhez való viszonya, odafigyelése, figyelmessége! Esetünkben minden nap csodálatos idő volt, s ezért benyomásainkat és élményeinket csak hatványra emelte a szálloda kellemes atmoszférájában eltöltött idő! Ha valaki néhány nap kikapcsolódásra vágyik, s nem szeretne túl messzire utazni, akkor bizton állíthatom, hogy Comó az ideális hely! S szállásnak keresve sem találhatna jobbat az ember, mint a kis, háromcsillagos, barátságos, családi szállodát, melynek neve: Albergo del Duca…
Beküldő: Bende Krisztián