Francia riviéra :)
Posted on 02 február 2011
Életem egyik legszebb élménye volt, amikor eljutottam a Francia Riviérára, Côte d’Azur-ra. Egyszerűen mesés hely, csodaszép tájakkal, jó programokkal, kedves emberekkel. Antibes-ben szálltunk meg, de ellátogattunk Nizzába, Cannes-ba, és még Monte Carlo-ba is. Mind gyönyörű hely. Azt hiszem legjobban Nizza tetszett, szívesen tölteném ott életem további részét :)) Nem túl sűrűn jutunk el sehova, szóval 15 éve nem láttam tengert (és nem is voltam nyaralni külföldön), úgyhogy hatalmas és hihetetlen élmény volt számomra.
Antibes-ben egyébként van egy hely, amit nem szabad kihagyni: ez pedig a Marineland! Kicsit drága a belépő, de még sosem láttam ilyen delfin-, fóka-, gyilkos bálna- és rozmárshowt. Egyszerűen fantasztikus volt, rengeteg képet csináltam, és nem tudtam eldönteni, hogy most a fényképezőn át nézzem (hogy lássam, hogy egyáltalán benne legyenek), vagy inkább ne érdekeljen a fotózás és élesben nézhessem. A végére ilyen kettős állapot lett, hol néztem, hol fotóztam… Aztán bátyámra sóztam a gépet 🙂
A szállásról még nem meséltem: egy campingben voltunk, és hivatalosan mobil luxusapartmanokban szálltunk meg, ez csupán marketing volt, és egy sima lakókocsit kell elképzelni, amiben van kis zuhany, wc, hűtő, csap, főzőlap; két szobaféleség (ágytároló) 🙂 és egy “nappali”. Igazából tök lényegtelen, mert a legtöbb időt ezen kívül töltöttük. A campingben egyébként volt bolt is, pékség is (minden reggel isteni bagette-et ettünk), és volt pingpong asztal is. A recepciósok szerintem alapból angolok voltak, vagy valamilyen angol nyelvterületről jöttek, mert nagyon jól beszéltek, és egyébként a legtöbb boltban is tudott mindig valaki angolul, szóval ezzel sem volt gond. Odafele úton egyébként megálltunk Milánóban és megnéztük a Dómot (az idegenvezető szólt, hogy hosszúnadrágba menjünk, mert különben nem engednek be), úgyhogy a buszon nagy nehezen átvedlettem hosszúnadrágba, és erre így sem engedtek be, mondván, hogy kilátszik a vállam… A téren egyébként sokan kendőket árultak, pont az ilyen esetre, de úgy döntöttem, inkább kihagyom, és elmentünk bátyámmal sétálni a városban. Busszal egyébként elég necces az oda-vissza út, nehéz kibírni, főleg, hogy aludni se nagyon lehet rajta (este indultunk Pestről).
Visszafele is megálltunk Olaszországban, mégpedig Bergamo városában. Nagyon aranyos kis város, nagyon tetszett, az óvárosrész (ahová sikló visz fel) nagyon hangulatos. Mindenáron pizzériát kerestünk, viszont csak sima éttermekbe botlottunk – volt olyan is, ahol nem is volt pizza. Beültünk egy helyre, ott megkóstoltuk végre az igazi olasz pizzát – ami nekem nagyon ízlett – és megállapítottuk, hogy tényleg tök más az ottani pizza, mint amit nálunk kapni. Nem mondom, hogy a magyar jobb, mert mindkettő finom, és inkább olyan, mintha két különböző kaját kéne összehasonlítani.
Miután megettük, elindultunk fagyizót keresni, mert ugye egy igazi olasz fagyinak senki sem tud ellenállni. Erre leszakadt az ég, és a legtöbben papucsban csoszogtak menedéket keresve. Mi azért elszaladtunk a fagyizóig, amit kinéztünk. Az eladó hölgy nem tudott angolul, de valahogy elmutogattuk egymásnak, hogy mit szeretnénk, és nagyon kedves és mosolygós volt. Ezután pedig jött maga a mennyország. Ha mondjuk ismeri a kedves olvasó a Westend aljában lévő (leghátul) fagyizót – ami amúgy az egyik legfinomabb szerintem -, akkor felejtse azt el, dobja a kukába, és szorozza be azt az élményt 100-zal. Alapból fagyirajongó vagyok, de az igazi olasz lapátos fagyi maga a tökéletesség! Bátyámmal meg is beszéltük, hogy – miután ugye 15 éve az olaszoknál nyaraltunk, akkor is fagyiztunk – 15 év múlva visszatérünk ugyanide és fagyizunk együtt egyet, valószínűleg már a gyermekeinkkel 🙂
Összességében tehát egy felejthetetlen élmény volt, remélem egyszer eljutok még a Francia Riviérára!
Beküldő: Németh Erika
Még nincs válasz. Legyél Te az első hozzászóló!