Legkedvesebb napjaink Olaszországban, a tengerparton
Posted on 07 február 2011
A hely egy olaszországi, tengerparti 4*-os hotel szobája és területe, amelyek életünk egyik legkedvesebb szállodai napjait hozták.. A megérkezésig semmiféle probléma nem merült fel, a szálloda mind kívülről, mind a belső részeit tekintve kifogástalan állapotban volt, roppant segítőkész és udvarias személyzettel. Nagy örömmel nyitottam volna az ajtót, az e célt szolgáló mágneses kártyával, amikor nemes egyszerűséggel az ajtó bedőlt a szobába! Álltunk ott, mint kővé dermedt, szerencsétlen, szállodában még sosem járt “szüzek”, akik nem hiszik el, hogy beléphetnek életük első szállodai szobájukba. Miután a kíváncsiságtól vezérelve azért csak bekukkantottunk leendő(?) szobánkba, nyilvánvalóvá vált, hogy valami tévedés történt, hiszen egy átalakítás alatt lévő szoba lett “kiutalva” nekünk, mint később kiderült: tévedésből.
A recepcióvezető nem győzött sajnálkozni és vérvörös szemmel tekintgetni közben kolléganőjére, aki a kulcsokat adta. Valószínűsítettük, hogy a nyarat nem ebben a szállodában fejezi be a kollegina, ha nem lépünk közbe, ezért arra kértük a “főnököt”, ne járjon el az ügyben és hagyja meg a lányt az állásában, hiszen egy élménnyel gazdagodtunk csak és nem kevés nevetéssel. (Később kiderült, hogy valóban nem esett bántódása a hölgynek).
Megkaptuk a valóban nekünk szánt szobát, szépen el is helyezkedtünk benne, éppen fontolgatva, hogy az uszodát kellene először felkeresni, amikor is menyasszonyom a minibárt kinyitva egy fazék főzelékféleséggel találta magát szemben, aminek következtében újabb szállodaremegtető, éktelen röhögés lett úrrá rajtunk. Megpróbáltuk kideríteni, hogy milyen nemzetiségű emberek után vehettük igénybe a lakosztályunkat, de ez talán egy másik történethez tartozna…
Ezzel még egyáltalán nem ért véget a minibár okozta sokk, nézzük mit is tartogatott még ez a hűtésre és tárolásra alkalmas kis szerkezet: egy bizonytalan összetételű itallal feltöltött whiskey-s üveget!!! Leleményességben szoktuk magunkat első helyre sorolni mi magyarok, de az ilyen “kis csalafintaságok” után azért felmerül a kérdés, valóban egyedül pályázunk erre a címre?… Elképedés és újabb röhögéshadjárat után tudtunk csak megmártózni az amúgy roppant tiszta és megfelelő hőmérsékletű vízben.
Két nap telt el, amikor is keresett minket a szobalány, hogy ne ijedjünk meg, de a szobában található szobrot elvitték (egy kisméretű “szerelemszobor”, egy párocskát ábrázolva), hiszen a gazdája égre-földre keresi sok idegen országgal odébb! Már meg sem lepődtünk, hiszen természetes volt egy újabb “furcsaság”, amit vendéglátóink akarva-akaratlanul “hozzánk vágtak”. Ezeket a történéseket mi abszolút pozitívan vettük, hiszen hosszú-hosszú időre igen sok nevetéssel járultak hozzá életünkhöz.
Egyik nap a tengerparti napunkat a szálloda medencéjében kívántuk megkoronázni. Odafelé tartva egy kissé hangos svéd társaság különmutatványára lettünk figyelmesek, akik (nem igazán betartva a házi szabályt) üvegekkel és poharakkal gondolták eltölteni délutánjukat, szintén a medencénél. Éreztem, hogy itt bizony kemény mutatványokban lesz részünk, ha olyan szorgalmasan ürítgetik poharaikat, ahogyan azt tették addig is. Az, hogy egyikőjük a medence szélén való sétálgatás és egy lábon való ugrálás világrekordját próbálta megdönteni (természetesen pohárral a kézben) még nem okolta volna az égtelen röhögés kiváltását, de amikor két animátor indult feléjük, hogy ékes szóval próbálják meg az egész társaságot jobb belátásra bírni, akkor bizony megtörtént a baj.
Az északiak közül kettő gondolta úgy, hogy pár másodperc alatt olyan barátságot kötöttek az animátorokkal, ami feljogosítja őket arra, hogy mintegy rájuk támaszkodva kérjenek bocsánatot tetteikért. Mindezt a medence szélén. Heves gesztikulálások közepette az egyik szőke megcsúszott, dőlni kezdett a víz felé, de nem érte be ennyivel, még éppen elkapta az egyik animátor kezét, aki ijedtségében a társába kapaszkodott és mivel őt pedig egy másik svéd úriember karolta át, így egy olyan dominóelvet láthattunk, amilyet a legbőszebb Buster Keaton film sem tudott volna összehozni. Nem voltunk sokan a medencénél, de ekkor már mindenki féktelen röhögésben tört ki, a maradék svédek őrült ugrásokkal és szaltóféleségekkel vágták magukat a társaik után, ezt pedig követte jónéhány vendég hasonló mozzanata. Teljes felszabadultság és jókedve vette kezdetét, aminek következtében őrületes parti kerekedett, roppant élvezetes estét nyújtva mindenkinek, aki kivette a részét belőle.
Felejthetetlen utazás volt, kívánom, hogy mindenki éljen át ehhez hasonló élményeket és legyenek velük olyan kedvesek vendéglátóik, ahogyan azt mi megtapasztalhattuk.
Utazásban és élményekben gazdag évet kívánva,
a beküldő: Király András
Még nincs válasz. Legyél Te az első hozzászóló!