Comói tó: Taljánföld és Svájc határán..
Posted on 07 február 2011
Immáron két esztendeje, hogy rekkenő meleg nyár közepén elutaztunk abba földi paradicsomba, mely a Lago di Como nevet viseli – ki tudja mióta. Reggel érkeztünk Budapestről Milánó repülőterére, ahol már Comóban lakó jóbarátunk várt ránk. Jó ötven perccel később bekanyarodott velünk Comó egyik legkedvesebb terecskéjére – az óvárosban található Piazza Mazzini-re – s megálltunk az Albergo del Duca halvány-napsárga színű, kétemeletes, kedves és egyben családias hangulatú épülete előtt.
Érdekes, hogy mikor ugyanez év februárjában itt voltunk, ugyancsak Apuval, ez az épület annyira megtetszett rövid, de tartalmas városi sétánk alatt, hogy akkor is lefényképeztem! A sors iróniája, hogy ez alkalommal éppen ebben a szállodában szállhattunk meg Apukámmal, és Juditkámmal (feleségemmel)ezen háromnapos kirándulásunk alatt! Megálltunk a szálloda előtt, és miután csomagjainkat kivettük az autóból, bementünk a recepcióra. Az éppen szolgálatot teljesítő hölgy azt mondta, hogy türelmet kér (van egy kis dolga) de 2-3 perc és azonnal rendelkezésünkre áll, Apunak több sem kellett:
– Gyerekek, én kimegyek ide az épület elé és elszívok addig egy cigit! /Mondta Apukám/
– OK! Majd én elintézem a szobákat és majd leszólok neked, ha megvagyunk. /Tájékoztattam Aput/
A recepciós hölgy visszatérvén közölte velünk, hogy a szobáink – sajnos – még nem állnak rendelkezésre éppen takarítják őket, úgyhogy ha tehet irányunkba egy tiszteletteljes javaslatot, akkor azt mondaná, menjünk el sétálni egyet, és ha úgy egy óra múlva visszatérünk, már elfoglalhatjuk a szobáinkat. Megmutatta, hol hagyhatjuk a poggyászainkat, majd megnyugtatott, hogy itt senki sem fogja bántani/babrálni azokat. Nagyon kedves volt és jóleső érzés volt, hogy úgy beszélt velünk/hozzánk, olyan hangsúllyal, hogy szinte nem is vendégnek, hanem sokkal inkább egy rég nem látott rokonnak/jóbarátnak éreztem magam! Csomagjainkat elhelyeztük hát a recepción és irány az óváros…
Szállásunk:
A szobánk jobb nem is lehetett volna! A parányi családi szálloda első emeletén volt található és az ablaka az előttünk elterülő kedves kis térre nézett. Elhúztuk a függönyt, kitártuk az ablakot, s engedtük, hogy a Comó-i levegő beáradjon a szobánkba. A látvány, a kilátás egyszerűen szuper volt. Benéztünk a fürdőszobába is: minden csillogott-villogott a tisztaságtól! Azonnal látható volt, hogy nem egy lelakott és a „végét járó” hotellel van dolgunk, hanem egy öreg, de patinás és nagyon karbantartott szállodával. Boldogok voltunk, hogy ez a kedves kis szobácska lesz otthonunk a következő három napban. Feleségem nekiállt kicsomagolni én pedig – miután kitekintve az ablakon láttam, hogy Apukám elszívta a cigarettáját s belép a hotelba – kimentem a lift elé. Apu meg is érkezett és bekísértem a szobájába, ami a belső átriumra/kertre nézett. A szoba ablakában hatalmas muskátli foglalt helyet, nem is virágnak, sokkal inkább bokornak nevezhetném, akkora volt! Apu kinyitotta az ajtót, belépett a szobájába, rádobta a repülőkoffert a hatalmas franciaágyra, melyet egyedül „bitorolt” és azt kérdezte:
– Ti merre laktok?
– Gyere, megmutatom! /Mondottam volt s elindultam ajtónk felé…/
A lift előtt Apukám észrevett egy kis dohányzóasztalkát két székkel és egy hamutálat – mely diszkréten várta, hogy valaki használatba vegye végre – meg néhány olasz pletykalapot.
– Aha, na itt fogok én mindjárt elszívni egy cigit, csak előbb megnézem a szobátokat! /Mondta elégedetten Apukám/
Kopogtatásomra Juditkám kinyitotta az ajtót és beléptünk a szobába.
– Hűűű, ez marha jó gyerekek! Mázlisták vagytok, hogy a térre néz a szobátok! /fakadt ki Apuból a dicséret szobánk „tájolása” tekintetében/
– Örülünk is neki! És nézz ki az ablakon, minden tele van virággal…/Mondta Juditkám/
– Bizony, én is nagyon örülök neki és nézz ide, pont alattunk van az étterem és a reggeliző… /mutattam ki az ablakon/
Elmondhatatlan volt az az igazi olasz hangulat, mely az egész szállodát körbelengte. Itt valahogy mindenki, vidám, mindenki mosolyog és olybá tűnt, hogy a rosszkedv és negatív hangulat már a város határánál meghátrál, s be sem meri tenni a lábait Comóba… Véleményem szerint roppant fontos, hogy ha valaki elutazik egy általa addig sosem látott/látogatott helyre, akkor hol és milyen körülmények közt hajthatja álomra a fejét. Ha netalántán rossz az idő, esőre áll és borongós az ég alja, (vagy a repülés/autózás kimerítő és fáradságos volt és ez alatt még valamilyen rossz élmény/dolog is történt velünk) az az egész pihenésre szánt időre rányomhatja – negatív – bélyegét! Ezen tud segíteni az adott szálloda alkalmazottainak kedvessége, vendégekhez való viszonya, odafigyelése, figyelmessége! Esetünkben minden nap csodálatos idő volt, s ezért benyomásainkat és élményeinket csak hatványra emelte a szálloda kellemes atmoszférájában eltöltött idő! Ha valaki néhány nap kikapcsolódásra vágyik, s nem szeretne túl messzire utazni, akkor bizton állíthatom, hogy Comó az ideális hely! S szállásnak keresve sem találhatna jobbat az ember, mint a kis, háromcsillagos, barátságos, családi szállodát, melynek neve: Albergo del Duca…
Beküldő: Bende Krisztián
Még nincs válasz. Legyél Te az első hozzászóló!