Frankfurt – a felhőkarcolók és virslik városa
Posted on 09 február 2011
Mindig is akartam látni egy olyan várost, ami tele van felhőkarcolókkal. Ezért tudtam, hogy Frankfurtot látni kell. Ezért párommal úgy döntöttünk 4 napot töltünk el itt szeptemberben. Szállásként most nem kifejezetten hotel-be mentünk, hanem egy hostelbe: ami viszonylag olcsóbb, mint egy hotel, és a vendégek nagy része fiatal. A hostelünk a Kaiserstrasse-en volt, vagyis a királyok utcáján. Ennek a későbbiekben semmi jelentősége nem volt, de annak se, hogy valójában ez a piros negyedben volt – Első nap elmentünk felhőkarcolókat nézni – Nem volt könnyű, mert csupán 13 db van. 88 méter magastól 300 magasig. Közben finom sült virslit ettünk egy kis utcácskába és terveztünk, hogy eszünk jó kis franfurti levest, azonban legnagyobb csalódásunkra ezt egy étlapon se láttuk.
A hostel is teljesen jó volt, fiataloknak teljes mértékben ajánljuk, mert minden este volt valami buli vagy program. Pl: spagetti party, beer party. Azonban ezeken nem nagyon vettünk részt, mert mindig holt fáradtan estünk haza az egész napos kirándulásokból.
A város nagyon magával ragadott, teljesen más érzésem volt ott, mint itthon Budapesten. Csodálatos volt a Majna part, kellemes érzés volt a parkokban sétálni, néha belebotlani egy-egy vásárba, megnézni az állatkertet és a botanikus kertet. Egyik nagy látványosság volt a Römer, vagyis a Römerberg tér, melyen egy 14. századi városházát láthatunk, illetve itt található meg a frankfurtiak Sóhaja hídja, ugyanis ez alatt mentek át, mikor adózni készültek. Keleti oldalon favázas házak állnak, azonban ezeket már 1944 után építettek újra.
Annak ellenére, hogy több mint 670 ezer lakosa van egyáltalán nem érzékeltem tömeget. A lakosság nagyrészt vegyes volt. Az jobban bántott, hogy sok helyen német helyett angolul fogadtak: ekkor kellemesen megjegyeztük, hogy Bitte Deutsch.
Furcsa volt az is, hogy a nőknek külön parkoló van a mélygarázsban, de viccesek voltak a közlekedési jelzőlámpák – mert egy kis rajzolt jelző jelezte megnyomáskor, hogy signal kommt- vagyis jelzés érkezik. A közlekedés is jó volt, olyan németes. Mindig megálltak szépen, elengedték a gyalogost. De az talán még jobban meglepett , hogy vasárnap egy bolt se volt nyitva, még az élelmiszer se, csak az éttermek és büfék.
Az idő inkább borús és esős volt, de ez nem zavart minket, ennek ellenére olyan érzéssel jöttünk haza, hogy: Ide még vissza kell menni!
Beküldő: Győrik Eszter
Még nincs válasz. Legyél Te az első hozzászóló!