34. Álomút – Nápoly
Bejegyzés: 26 április 2011 | Nincs hozzászólás
Dél-Itália! Európa talán egyik legszebb és legfestőibb tája. Olyan különleges hely, ahol tobzódnak a csodák! Felsorolni is nehéz lenne, azt a kulturális élménytömeget, mely itt vár – már évszázadok, sőt évezredek óta – az ide látogató utazókra. Nápoly környéke egészen egyszerűen tobzódik a látnivalókban: a Vezúv semmihez sem hasonlítható látványa; Pompei romjai; Herculaneum; Sorrento, (a tenger fölé magasodó szikláival, melyeken pazar szállodák állanak) Amalfi, Positano… etc. És akkor még meg sem említettem a környező szigetvilág szemet gyönyörködtető kincseit: Capri, Ischia, Procida. És persze ott van utazásunk célpontja: maga Nápoly! Történelmi és kulturális kincseit szívesen végignézném, kezdve a Castel Nuovoval, a Galleria Umbertonkersztül egészen a Piazza di Plebiscitoig (a teljesség igénye nélkül). Végigsétálnék a Via Partenope-n és elfogyasztanék egy finom kávét a híres Zi Teresa étterem teraszán, miközben velem szemben a Castel dell’ Ovo monumentális épületében gyönyörködnék… be szép is lenne!
Szállásunk is itt lehetne. Egy visszaadhatatlan panorámával megáldott csudapszép helyen a Via partenope-n. S, hogy melyik szállodában hajthatná álomra fejét egy megfáradt utazó? A Hotel Royal Continental diszkrét eleganciája minden bizonnyal biztosítaná a pihenést a friss élményekkel teli utazónak. Egyik nap biztosan ellátogatnék Ischia festői szigetére, s megcsodálnám az Aragón kastélyt, nagyot bóklásznék, barangolnék a kis utcácskákon a szűk sikátorok közt, ahol – olasz módra – a fejem felett száradnak a kiterített ruhák. Aztán beülnék egy hangulatos kis étterembe, ahol piros-fehér kockás abrosz és egy kedves pincér fogadna. Az igazi olasz pizza és egy pohár chianti után, még egy olasz espresso-t is megreszkíroznék, mielőtt ismét hajóra szállva visszamennék a szárazföldre. A következő napon Pompei meglátogatása és egy Vezúv-túra kerülne sorra, s természetesen vásárolnék egy palack Lacryma Christi-t is, mely bor – csak és kizárólag – a Vezúv déli lejtőin érlelt, s szemenként válogatott szőlőszemekből készül. Lacryma Christi. Úgye milyen szépen hangzik? Magyarul úgy mondanánk: Krisztus könnycseppje. Így, üvegbe zárva hazavihetném magammal, otthonomba, a nápolyi napfényt… (A bor legszebb megfogalmazása – véleményem szerint – Galilei nevéhez fűződik. Ő azt mondta egyszer: „a bor fény, amit víz tart össze.” Egyetértettem Galileivel.)
Aztán ha időm engedné, hajóval végigjárnám Sorrento, Amalfi, Positano városkáit, vagy lehet, hogy Capri szigetét céloznám meg? Ki tudja? Mindenestre az itt eltöltött napokat úgy hívja a szakzsargon, hogy: aktív pihenés, s én tennék róla, hogy ne csak nevében legyen az! Nápoly és környéke telis tele van filmekből is ismert helyszínekkel! Jack Lemmon az Avanti című filmjének jónéhány jelenetét Sorrentóban forgatták, a Tehetséges Mr. Ripley elejét Ischia szigetén, a Piedone filmek autós üldözési, a pofozkodások a Ziteresa étterem teraszán, mind-mind Nápolyhoz köthetők….Taljánország ezen területét a filmes szakma sem hagyta/hagyhatta figyelmen kívül! Valamint itt lakott egy ideig a híres író Márai Sándor is, aki, mint a „San Gennaro vére” című könyvében írja, gyakran sétált el a Posillipora, mert onnan szép kilátás nyílik Nápolyra, s a távolban lévő Vezúv pompás sziluettjére. San Gennaro vére! San Gennaro Bazilika. Mai napig, ezen a napon (szept.19-én) a vér csodáját ünneplik Nápolyban. Ezen a napon pihen a maffia, és nem történik erőszakos cselekmény a városban. Ezen a napon a megszáradt vér, Szent Januáriusz vére csepfolyóssá válik. De csak ezen a napon, évente egyszer! A tudósok – mostanáig – nem találtak magyarázatot erre a csodára! Ezen csoda mélyen őrzi titkát. Ki tudja még hány száz esztendeig?
„VediNapoli e poimuori!” Nápolyt látni és meghalni! Ezt úgy kell értelmezni, hogy mielőtt magához szólít minket az úr, nézzük meg ezt a várost, mert sok érdekességet és meglepetést tartogat mindenki számára, aki felkeresi és felfedezi. Nos, én nem csak megnézni szeretném, hanem – ha lehetséges – még sokszor visszatérni ide és felfedezni, átérezni, és egy kicsit talán a részévé is válni Olaszhon, eme déli metropoliszának.
Beküldő: Bende Krisztián
(Az álomút bejegyzés nyereményjátékunkra érkezett.)
33. Álomút – Santorini
Bejegyzés: 26 április 2011 | Nincs hozzászólás
Az én álomutam célállomása: Görögország – Santorini, a Kükládok szigetcsoport legdélebbi tagja. Bár voltam már ebben a csodás országban, nem is egy alkalommal, nem lehet megunni és Santorinibe ezidáig nem sikerült eljutni. Négy nap igazából kevés mindazt látni ami ott van, de azért belesűrítenénk amit csak lehet 🙂
A reggeli napfelkelte megnézésével kezdenék, majd irány a tenger, ahol a fürdés mellett jöhetne az elmaradhatatlan görög frappé és a fánkárusok kínálata. Kipróbálnánk a banánhúzást és társait is, majd a szokásos szieszta után irány a sétálóutcák. A vacsoránkat egy helyi tavernában fogyasztanánk el, természetesen az igazi görög finomságokkal, mint pl. gyros, souvlaki, tzatziki és társai. És persze belevetnénk magunkat a görög éjszakába! Másnap aztán irány a hely feltérképezése. Séta a szerpentines utakon, tevelovaglás majd megnéznénk Vlichada kikötőjét. Ezután jöhetne egy igazi görög est, sirtakival és a helyi jellegzetesség: az Assyrtiko nevű bor megkóstolása.
A harmadik napon hajókázást terveznénk, és reménykednénk, hogy láthatunk delfineket is. Vacsora: a kalderaparti étteremben, ami felejthetetlen élményt nyújtana naplemente közben. A negyedik nap próbálnánk minden olyat besűríteni amit nem lehet kihagyni, ha már itt járunk. Fényképhalmazok, mászkálás a tipikus kék-fehér görög házak között, a tenger képének magunkba zárása, az illatok megörökítése, a hangulat a zene, és a görög életérzés örök emlékévé tétele.
Nekem ez a hely az álmom. Ha nem is én nyerem mindenkinek azt tanácsolom, hogy IRÁNY GÖRÖGORSZÁG! Azt az életérzést nem lehet átadni ami ott van, a szívem egy része nekem örökre ottragadt és vissza kell mennem újra és újra!
Beküldő: Orsai Georgina
(Az álomút bejegyzés nyereményjátékunkra érkezett.)
32. Álomút – Provence
Bejegyzés: 20 április 2011 | Nincs hozzászólás
Nehezen megy az ébredés így, korán reggel, de tudom, hogy minden egyes nehézkes, hajnali mozdulat közelebb visz ma álmaim útjához: Provence-hoz!
A repülő vár rám és kis családomra, irány Párizs, majd onnan Avignon… vagy talán Marseille? Még nem döntöttem el! Csak azt tudom, hogy Provence már régóta csábít és hívogat. Most is, ahogy ezeket a sorokat írom, szinte orromban érzem a levendulamezők illatát, látom a citrusligeteket, hallom a kabócák hangját, érzem a roppanó szőlőszemeket… Ez a sok természeti szépség ötvöződik azokkal a történelmi és kulturális kincsekkel, melyeket Marseille, Avignon vagy éppen Arles áraszt magából. Ki nem hagynám Marseille fehér sziklás tengerpartját, régi kikötőjét (Vieux Port), piacát! Kisfiammal és férjemmel megnéznénk a város legrégebbi templomát, a Notre Dame de la Garde Bazilikát. Avignonban a Pápai palotával kezdenénk a felfedezést és ellátogatnánk a híres „félbemaradt” hídhoz (Saint Benezet híd). Később beülnénk egy finom kávéra egy hangulatos terecske kis kávézójába, majd céltalanul sétálgatnánk a keskeny óvárosi utcácskákon, magunkba szívva a hangulatot. Ezt az édes semmittevést fokozva átruccannánk Aix-en-Provence-ba egy kis mediterrán kikapcsolódásra. A platánsorok között elidőznénk a helyiek magánpalotái és Aix negyven szökőkútja között. Megnéznénk a Saint-Sauveur katedrálist és a XV. századi Buisson szárnyasoltárt. Ellátogatnánk az antik és római örökségek városába, Arlesba, mely Van Goghot is olyan sokszor megihlette. Megcsodálnánk a római Amfiteátrumot, a termálfürdőket, az antik színházat.
Nimes közelében, Remoulins mellett áll a Pont-du-Gard, a híres völgyhíd, mely valaha római vízvezetékként is szolgált. Ide is ellátogatnánk! Hihetetlen mennyi mindent köszönhetünk a rómaiaknak, szinte mindenhol ott voltak és mindenhol nyomot hagytak! Megnéznék Európa Grand kanyonját, a Verdon kanyont, mely egy 700 méter mély szurdokvölgy.
Gordes városkája egy szikla tetején áll, alatta a szőlőültetvények szinte szőnyegként terülnek el. A heti piacnapot itt sem hagynám ki! Egy finom kávé mellett – a Place du Chateau terecskén – elméláznánk, vajon milyen lehet itt az élet: dolgozni a természetben és a természettel együtt, megtermelni mindent, amire az embernek szüksége van! Dolgozni a földeken, várni az esőt, majd a napsütést, hogy beérjen a termés, eladni a piacon a saját gyümölcsöket, szüretelni…és néhány hónap múlva egy este a családdal és a barátokkal a saját borunkkal koccintani! Kemény munka lenne, de édes kötelesség minden perce… Ezek után azt hiszem felkeresnénk egy családi pincészetet is, belekóstolva a helyi emberek kétkezi munkájának gyümölcsébe! Ez a pincészet lehetne talán Bonnieux közelében.. esetleg a Chateau la Canorgue Coin perdu-je…
Hol is szállnánk meg kis családommal a négy nap alatt? Talán a Hotel Cloitre Saint Louis Avignon****-ban , onnan indulnánk el felfedezni Provence-t és ott csomagolnánk össze bőröndjeinket szomorúan a visszaútra…
Ez az én Provence-om…És hogy mindez belefér-e a négy napos nyereményútba? Nos, nagyon szeretném kipróbálni!
Bendéné Simkó Judit
(Az álomút bejegyzés nyereményjátékunkra érkezett.)
31. Álomút – Dublin
Bejegyzés: 20 április 2011 | Nincs hozzászólás
Majd egy éve láttam egy filmet, amely az óta is méltó helyet foglal el szívemben. Ez a film Dublinban játszódik és az óta is első helyen áll az „ahová életemben el szeretnék jutni” listámon. A városban több nevezetességet is megnéznék. A dublini várat, a Dubliniana-t, amely színvonalasan mutatja be, milyen lehetett a középkori dublini élet, a sörkészítést bemutató, a sör történetével foglalkozó Guinness múzeumot és ellátogatnék a Meeting House-tér egyik vasárnapi vásárára. Utazásom egyik estéjén ellátogatnék utazó társammal a Temple-bar-ba is, mivel ha Írország, akkor természetesen az Ír kocsmák mondhatni kötelező pontja az utazásnak. Mindemellett a város belvárosában tölteném az időm, gyönyörködve Dublin épületeiben és jellegzetes éttermeiben.
Így telne az én álom utam!
Kiss Krisztián
(Az álomút bejegyzés nyereményjátékunkra érkezett.)
30. Álomút – New York
Bejegyzés: 19 április 2011 | Nincs hozzászólás
Minden álmom, hogy egyszer én is a betondzsungel aszfaltját koptassam. Ámulnék és bámulnék a filmekből közismert Time’s Square neon-és fényreklámjain. Innen már csak egy köpés a Broadway, el is játszom a gondolattal, milyen lenne beülni egy Nyomorultakra vagy Macskákra. Azonban mozgalmas napok elébe nézünk. Ki nem hagynék egy hajós kirándulást a Szabadság-szoborhoz. Fantasztikus élmény lehetett bevándorlóként szembesülni az ’öreg’ hölgy impozáns méretével. A kultúra jegyében elzarándokolnánk a Metropolitan Múzeumhoz, megtekinteni az európai festészetet, egyiptomi tárlatot és nem utolsósorban az amerikai szárnyat. Éhségünket csillapítva, a Chinatown felé vesszük az irányt, ahol az egzotikus választékot tekintve, mindenki talál magának valót. A Rockefeller Center város a városban építészeti megoldása már önmagában megér egy misét, én mégis a Radio City Music Hall art deco enteriőr kialakítására lennék kíváncsi. Az estét naplementével zárnám az Empire State Building kilátótoronyból. Elég ’snassz, ugye? : )
Amolyan Carrie Bradshaw stílusban végigcsattognék a 5th Avenue-n és igenis felpróbálnék egy Manolo-t, már csak a feeling kedvéért. Miután felszárítottam a könnyeimet, taxiba vágódunk és meg sem állunk a St. John’s Katedrálisig, melynek lépcsőjén elfogyasztjuk a jól kiérdemelt croissant. Munícióval feltankolva végigkerekeznénk a SoHo negyedén, mely csodás galériáknak és könyvritkaságoknak ad otthont. (mázlista bérlők…)
Egy léha nap jegyében ellátogatnánk New York egyetlen zöld oázisába, a Central Parkba ahol biztosan kapható a kedvenc fagyim, a sztracsi is. Hogy igazodjunk a hely szelleméhez, útközben beugrunk egy Starbucks-ba és sztárok módjára folytatjuk a Nagy Alma meghódítását.
Igazi világutazást zsúfolhatunk pár órába, ha eltrappolunk a Lower Eastside környékére. Én is adnék a ’vizuális’ sokszínűségnek, ki nem hagyva a gyönyörű zsinagógákat. Nem tévedhetek nagyot, ha az otthoniaknak a Macy’s-be kutakodnék ajándék után és természetesen egy I love NY feliratú póló mindenkinek automatikusan dukál. 4 nap rövid idő, mégis maradandó emlékké nemesedhet, ha olyan helyre jutunk el, ahová régóta vágytunk.
Üdvözlettel: Pál Andrea
(Az álomút bejegyzés nyereményjátékunkra érkezett.)
29. Álomút – Velence
Bejegyzés: 19 április 2011 | Nincs hozzászólás
Az én álomutam Velencébe vezet! Az én álmom a Lagúnák városába visz el, ahol első utunk természetesen a Szent Márk térre vezetne. Itt leginkább a gyönyörű, márvánnyal kirakott Szent Márk-székesegyház körül időznénk, de a téren található Campanile és az Óratorony is szemet gyönyörködtető látványt nyújtana nekem és természetesen minden más turistának. A Piazettán természetesen a Dózse-palotát és a palotát a börtönnel összekötő hidat, a Sóhajok hídját néznénk meg. Naplemente után a Canal Grande-n gondoláznánk, melynek partjain számos palota épült.
Múzeumlátogatást tennénk többek között a Természettudományi Múzeumba, amely egykor a török kereskedők háza volt, a Gettómúzeumba és –ha már sokszor a „Víz városának” nevezik Velencét- a Tengerészeti múzeumba.
Természetesen a tipikus olasz ételeket fogyasztanánk az utazás csodálatos 4 napja alatt, így sor kerülne több tészta különlegességre, pizzára és finomabbnál finomabb húsételekre is. Kipróbálnánk az igazi, olasz bolognait, a borjút, a kemencében sült pizzát.
Velence légköre, az egyedülálló vizi utcák, az emberek temperamentuma.. mind lenyűgöz, amikor erre a városra gondolok. Egy álmom válna valóra, ha ezt 4 napig testközelből is érezhetném!
Köszönettel, Pálóczi Bence
(Az álomút bejegyzés nyereményjátékunkra érkezett.)
28. Álomút – India
Bejegyzés: 18 április 2011 | Nincs hozzászólás
India: A világ egyik legnagyobb egzotikus országa kultúrák és tradíciók találkozásának helyszíne. Pusztán a kalandvágy vezérel-e párommal minket h mindezt megismerhessük? Nem tudom. Vagy inkább az hogy lenyűgöző élményt nyújt és jelent számunkra még az új és az ismeretlen? Úgy gondoljuk, ezeregy éjszaka sem elég, hogy ezt a páratlan és sokarcú országot megismerjük és felfedezzük: Delhi, a régi és modern kultúra összetalálkozásának pontja, a híres Agra központja A Taj Mahal városa. A mauzóleum a szerelem oltárán valaha emelt legkülönösebb épület, India egyik jelképe, a világ egyik legismertebb építményeinek egyike, a mogul építészet egyik csúcsremeke, vagy a rózsaszín városnegyedéről híres Jaipur, vagy Madurai, az”édes hely”.
A békének, csendnek , nyugalomnak, és ennek a valami újnak szeretnénk a részesévé válni.
Üdv: Gubicza Zoltán
(Az álomút bejegyzés nyereményjátékunkra érkezett.)
27. Álomút – Gozo
Bejegyzés: 18 április 2011 | Nincs hozzászólás
Az én álomutam nem is olyan messzire vezetne, a hely egy Málta melletti kicsiny sziget, melynek neve Gozo. Ez a kis sziget mindösszesen 14 km hosszú, területe 67 négyzet km, ami azt jelenti, hogy bejárhatnám az egész szigetet az ottlétem alatt. 🙂 Megannyi hotel mellett, a kis falvak a birtokain lévő mészkőből készült farmházaikkal csábítják az turistákat és engem is. 🙂 A farmház olyan magánszférát és otthonos környezetet biztosít, ami egy hotelben elképzelhetetlen. A nyugodt békés környezet, megadja a lehetőséget, hogy beszédbe elegyedjünk a helyiekkel és a sziget ritmusában éljünk ott tartózkodásunk alatt – megtapasztalva a falusi légkört a délutáni sziesztával, a friss terményekkel, a vallási ünnepekkel és a színes helyi személyiségekkel, akik mindig szívesen fogadják falvaikban a látogatókat.
Gozo pici szigetének városai bővelkednek a látnivalókban, régiségekben. Csak, hogy párat megemlítsek: A nyaralásom alatt biztos, hogy meglátogatnám a sziget fővárosát Victora-t. A város két részre osztható: a Citadellára és Victoriára magára. A Citadella falairól szinte egész Gozo-t belátni. A piactér a Citadellától nem messze, a város és egyben az egész sziget központja. Itt minden megtalálható: borok, sajtok (fõleg kecske és juh), egzotikus likõrök (kaktusz és füge), szárított paradicsom és rengeteg csecsebecse, ruhaféle. A sajtok frissen, megszárítva vagy jól megborsozva, olajos ecetben pácolva, fokhagymás máltai kenyérrel kiváló étvágygerjesztõk. És sok-sok olajbogyó, amit szinte mindenhez kínálnak. nyámiii: 🙂
A híres-nevezetes gozo-i csipkébõl is bõ a választék, amelyet a településeken az utcára kiülve szemünk láttára vernek az asszonyok. Megnézném Ggantija megalitikus templomot Xaghra városában, amely ezer esztendõvel idõsebb az egyiptomi piramisoknál. Másik nevezetessége a városnak a bûbájos nimfa, Calypso barlangja, ezen a szigeten tartotta ugyanis hét évig bûvöletében a Trója alól érkezõ hõst, Odüsszeuszt. A barlang mellett gyönyörû kilátás nyílik Gozo egyetlen homokos strandjára, a vörös Ramla-Il-Hamra-ra.
Gozo délnyugati részén találjuk Dwerja-t, a híres “kék-ablakkal”. Ez a búvárok kedvenc merülési helye, ezt is szívesen kipróbálnám. És mivel még soha nem volt alkalmam búvárkodásra, biztos hogy egy életre szóló élményt jelentene. Az itt lévő sziklafalak közötti résen kihajózhatunk a nyílt tengerre, mely során biztos csodálatos látvány tárulna elénk.
Nyáron festa-szezon és hangulat uralkodik az egész szigeten. Ilyenkor lehetőség van a lakosokkal együtt átmulatni az ünnepnapokat éjszakába nyúlóan. A rengeteg templom sok-sok védõszentjébõl minden napra jut egy, így szinte folyamatosan lehet ünnepelni. Napokkal elõtte feldíszítik a települést, a templom belsejét vörös damaszttal borítják, és megtöltik virágokkal. A templom homlokzatát és a környezõ utcákat színes fényekkel világítják meg, és girlandokkal díszítik, a házak erkélyeit pedig fellobogózzák Az ünnepnapon körmenetben hordozzák körbe a templom szent szobrát, majd az áhítat után indulhat a tûzijáték és a fanfár. Egy ilyen élményekkel teli fiesta után visszatérni a kis otthonos, nyugodt farmházamba egy csodálatos nap és nyaralás lezárása lenne. 🙂
Beküldő: Adrienn
(Az álomút bejegyzés nyereményjátékunkra érkezett.)
26. Álomút – Izrael
Bejegyzés: 18 április 2011 | Nincs hozzászólás
Az én egyik álomutazásom Izrael lenne. Már rég óta érdekel, meglátogatni a csodálatos vallástörténeti emlékhelyeket. A fő helyszín természetesen Jeruzsálem, amely a keresztény, zsidó és iszlám vallás találkozási pontja. A város a keresztények szemében Krisztus szenvedéstörténetének helyszíne. Mind a 3 vallásnak található itt egy-egy szent helye, a Siartófal, a Szentsír templom, és a Sziklamecset. De említhetjük még a Via Dolorosát, a Menórát, a Templom-hegyet, Dávid városát. Jeruzsálemtől kb. 10 km-re található Betlehem, Jézus születésének helye, ahol a Születés Templomát emelték. Fantasztikus lenne eljutni ide, és látni ezeket a lenyűgöző helyeket. Köszönöm a figyelmet 🙂
Beküldő: Tamás Kata
(Az álomút bejegyzés nyereményjátékunkra érkezett.)
25. Álomút – Párizs, Disneyland
Bejegyzés: 15 április 2011 | Nincs hozzászólás
Azt hiszem, felnőtt fejjel az ember mindig vágyik arra, hogy újra gyerek lehessen. Hogy gondtalanul szaladgálhasson egy réten, hogy a hóba angyalokat rajzolhasson, és az utazásai révén kiszakadjon abból a környezetből, ami fogva tartja: a mókuskerékből, a számlák tengeréből, abból, „hogy mi lesz holnap”.
Párizs egyszerre nyújt egy csomó új élményt. A romantikus sétákat, a gondtalan nevetést, izgalmakat, szépséget. Nem tudnék még egy ilyen várost mondani, ahol mindez megtalálható. Talán ezért is ez az álmom. Felsorolni is sok, hogy az ember mennyi mindent nézne meg ott. Kezdve persze az Eiffel-toronnyal. Notre-Dame, Sacré-Cœur, Conciergerie, Louvre, Picasso múzeum, és Champs-Élysées. Egy teljes nap Disneylandben. Nyitástól zárásig. Mindenre felülnék, amire csak lehetne. Egyik játéktól a másikig futnék, és közben mindent lefotóznék, ami csak az utamba kerül. Érdekes, hogy a kedvenc mesehősöm is Peter Pan, az örök gyerek. Ebben a négy napban én is végre újra az lehetnék, csak a pillanatnyi élményeknek élve, és csak azon rágódva, hogy másnap mit nézek meg, hol igyak egy finom bort és egyek hozzá még finomabb sajtot. Ha most erre gondolok, összeszorul a szívem, olyan távolinak tűnik. De talán most sikerülhet.
Köszönöm, hogy részt vehetek a játékban!
Beküldő: Varga Marianna
(Az álomút bejegyzés nyereményjátékunkra érkezett.)