30. Álomút – New York
Posted on 19 április 2011
Minden álmom, hogy egyszer én is a betondzsungel aszfaltját koptassam. Ámulnék és bámulnék a filmekből közismert Time’s Square neon-és fényreklámjain. Innen már csak egy köpés a Broadway, el is játszom a gondolattal, milyen lenne beülni egy Nyomorultakra vagy Macskákra. Azonban mozgalmas napok elébe nézünk. Ki nem hagynék egy hajós kirándulást a Szabadság-szoborhoz. Fantasztikus élmény lehetett bevándorlóként szembesülni az ’öreg’ hölgy impozáns méretével. A kultúra jegyében elzarándokolnánk a Metropolitan Múzeumhoz, megtekinteni az európai festészetet, egyiptomi tárlatot és nem utolsósorban az amerikai szárnyat. Éhségünket csillapítva, a Chinatown felé vesszük az irányt, ahol az egzotikus választékot tekintve, mindenki talál magának valót. A Rockefeller Center város a városban építészeti megoldása már önmagában megér egy misét, én mégis a Radio City Music Hall art deco enteriőr kialakítására lennék kíváncsi. Az estét naplementével zárnám az Empire State Building kilátótoronyból. Elég ’snassz, ugye? : )
Amolyan Carrie Bradshaw stílusban végigcsattognék a 5th Avenue-n és igenis felpróbálnék egy Manolo-t, már csak a feeling kedvéért. Miután felszárítottam a könnyeimet, taxiba vágódunk és meg sem állunk a St. John’s Katedrálisig, melynek lépcsőjén elfogyasztjuk a jól kiérdemelt croissant. Munícióval feltankolva végigkerekeznénk a SoHo negyedén, mely csodás galériáknak és könyvritkaságoknak ad otthont. (mázlista bérlők…)
Egy léha nap jegyében ellátogatnánk New York egyetlen zöld oázisába, a Central Parkba ahol biztosan kapható a kedvenc fagyim, a sztracsi is. Hogy igazodjunk a hely szelleméhez, útközben beugrunk egy Starbucks-ba és sztárok módjára folytatjuk a Nagy Alma meghódítását.
Igazi világutazást zsúfolhatunk pár órába, ha eltrappolunk a Lower Eastside környékére. Én is adnék a ’vizuális’ sokszínűségnek, ki nem hagyva a gyönyörű zsinagógákat. Nem tévedhetek nagyot, ha az otthoniaknak a Macy’s-be kutakodnék ajándék után és természetesen egy I love NY feliratú póló mindenkinek automatikusan dukál. 4 nap rövid idő, mégis maradandó emlékké nemesedhet, ha olyan helyre jutunk el, ahová régóta vágytunk.
Üdvözlettel: Pál Andrea
(Az álomút bejegyzés nyereményjátékunkra érkezett.)
Még nincs válasz. Legyél Te az első hozzászóló!