34. Álomút – Nápoly
Posted on 26 április 2011
Dél-Itália! Európa talán egyik legszebb és legfestőibb tája. Olyan különleges hely, ahol tobzódnak a csodák! Felsorolni is nehéz lenne, azt a kulturális élménytömeget, mely itt vár – már évszázadok, sőt évezredek óta – az ide látogató utazókra. Nápoly környéke egészen egyszerűen tobzódik a látnivalókban: a Vezúv semmihez sem hasonlítható látványa; Pompei romjai; Herculaneum; Sorrento, (a tenger fölé magasodó szikláival, melyeken pazar szállodák állanak) Amalfi, Positano… etc. És akkor még meg sem említettem a környező szigetvilág szemet gyönyörködtető kincseit: Capri, Ischia, Procida. És persze ott van utazásunk célpontja: maga Nápoly! Történelmi és kulturális kincseit szívesen végignézném, kezdve a Castel Nuovoval, a Galleria Umbertonkersztül egészen a Piazza di Plebiscitoig (a teljesség igénye nélkül). Végigsétálnék a Via Partenope-n és elfogyasztanék egy finom kávét a híres Zi Teresa étterem teraszán, miközben velem szemben a Castel dell’ Ovo monumentális épületében gyönyörködnék… be szép is lenne!
Szállásunk is itt lehetne. Egy visszaadhatatlan panorámával megáldott csudapszép helyen a Via partenope-n. S, hogy melyik szállodában hajthatná álomra fejét egy megfáradt utazó? A Hotel Royal Continental diszkrét eleganciája minden bizonnyal biztosítaná a pihenést a friss élményekkel teli utazónak. Egyik nap biztosan ellátogatnék Ischia festői szigetére, s megcsodálnám az Aragón kastélyt, nagyot bóklásznék, barangolnék a kis utcácskákon a szűk sikátorok közt, ahol – olasz módra – a fejem felett száradnak a kiterített ruhák. Aztán beülnék egy hangulatos kis étterembe, ahol piros-fehér kockás abrosz és egy kedves pincér fogadna. Az igazi olasz pizza és egy pohár chianti után, még egy olasz espresso-t is megreszkíroznék, mielőtt ismét hajóra szállva visszamennék a szárazföldre. A következő napon Pompei meglátogatása és egy Vezúv-túra kerülne sorra, s természetesen vásárolnék egy palack Lacryma Christi-t is, mely bor – csak és kizárólag – a Vezúv déli lejtőin érlelt, s szemenként válogatott szőlőszemekből készül. Lacryma Christi. Úgye milyen szépen hangzik? Magyarul úgy mondanánk: Krisztus könnycseppje. Így, üvegbe zárva hazavihetném magammal, otthonomba, a nápolyi napfényt… (A bor legszebb megfogalmazása – véleményem szerint – Galilei nevéhez fűződik. Ő azt mondta egyszer: „a bor fény, amit víz tart össze.” Egyetértettem Galileivel.)
Aztán ha időm engedné, hajóval végigjárnám Sorrento, Amalfi, Positano városkáit, vagy lehet, hogy Capri szigetét céloznám meg? Ki tudja? Mindenestre az itt eltöltött napokat úgy hívja a szakzsargon, hogy: aktív pihenés, s én tennék róla, hogy ne csak nevében legyen az! Nápoly és környéke telis tele van filmekből is ismert helyszínekkel! Jack Lemmon az Avanti című filmjének jónéhány jelenetét Sorrentóban forgatták, a Tehetséges Mr. Ripley elejét Ischia szigetén, a Piedone filmek autós üldözési, a pofozkodások a Ziteresa étterem teraszán, mind-mind Nápolyhoz köthetők….Taljánország ezen területét a filmes szakma sem hagyta/hagyhatta figyelmen kívül! Valamint itt lakott egy ideig a híres író Márai Sándor is, aki, mint a „San Gennaro vére” című könyvében írja, gyakran sétált el a Posillipora, mert onnan szép kilátás nyílik Nápolyra, s a távolban lévő Vezúv pompás sziluettjére. San Gennaro vére! San Gennaro Bazilika. Mai napig, ezen a napon (szept.19-én) a vér csodáját ünneplik Nápolyban. Ezen a napon pihen a maffia, és nem történik erőszakos cselekmény a városban. Ezen a napon a megszáradt vér, Szent Januáriusz vére csepfolyóssá válik. De csak ezen a napon, évente egyszer! A tudósok – mostanáig – nem találtak magyarázatot erre a csodára! Ezen csoda mélyen őrzi titkát. Ki tudja még hány száz esztendeig?
„VediNapoli e poimuori!” Nápolyt látni és meghalni! Ezt úgy kell értelmezni, hogy mielőtt magához szólít minket az úr, nézzük meg ezt a várost, mert sok érdekességet és meglepetést tartogat mindenki számára, aki felkeresi és felfedezi. Nos, én nem csak megnézni szeretném, hanem – ha lehetséges – még sokszor visszatérni ide és felfedezni, átérezni, és egy kicsit talán a részévé is válni Olaszhon, eme déli metropoliszának.
Beküldő: Bende Krisztián
(Az álomút bejegyzés nyereményjátékunkra érkezett.)
Még nincs válasz. Legyél Te az első hozzászóló!