Erdély
Bejegyzés: 18 augusztus 2011 | Nincs hozzászólás
Erdély mindenkinek mást jelent. Számomra egyfajta szigetet jelent, ahol a mókuskerékből kizökkenve élvezhetem az üde természetet és az ottaniak vendégszeretetét. Mintha visszamennék az időben, a gyerekkoromba. Erdély hangulata valahogy a kisgyerekként nagymamámnál töltött napokra emlékeztet.
Úti célunk Erdély beutazása volt, a nagyobb városokat néztük meg, és persze egy régi ismerősünkhöz is betértünk Csíkszeredára. Nagyvárodon történt az első rövidke városnézés. A belvárosa nagyon szép, bár nem nagyon volt időnk körülnézni. Estére több mint 300 km-rel keletebbre kell lennünk, és ez – emlékeimből ismerve az útviszonyokat – nem tűnt egyszerűnek. Kolozsváron már kicsit többet sétálunk. Mátyás király szobra körül román zászlók, padok, karók, zászlórudak román színek, giccshalmaz. De mégis, könnyen függetlenítjük magunkat a színkavalkádtól. Jókat derülünk a Mátyás szülőházán lévő angol feliraton a „nagy román király”-ról. Csak a szívünk ugrál közben. A pénzváltó szinte elénk vágja a felváltott leit a magyar szó hallatán. Hangos „Viszontlátásra!” felkiáltással köszönünk el.
A Tordai-hasadéknál egy kis túrát csinálunk, de közben szépen elered az eső. Ez már igazi, erdélyi hegyvidék. Amerre néz az ember, sziklák mindenütt. Tovább, irány Torockó. Hihetetlenül rossz utak. Vajon miért pont a magyarlakta területeken nincs pénz az utakra? Csinálunk is egy zászlós képet, a háttérben a Székelykővel. Aztán lassan ráborul a sötétség a tájra, csak reflektorunk világít. Mindenki fáradt.
Másnap verőfényre és patakzúgásra ébredünk. Már éjjel is hallottam, de azt hittem az eső esik. Nem semmi érzéd patakzúgásra ébredni! Az első reggel a Hargitán csodálatos. Bár fáradtak az emberek, a kíváncsiság hajt, hogy felfedezzük a terepet. A tökéletesen berendezett szállásunk a Hargita alján fekszik, felettünk 8-900 méter magas hegyek, nem messze sebes folyású patak rohan. Mi kell még ezen kívül más? Kicsi a falu, inkább csak amolyan turistafalu, bár vannak, akik itt élték le az életüket. Találkozunk is néhányukkal, lovasszekérrel jönnek. A patak zúg, felettünk pedig a fenyveserdőben jár az erdélyi szél. Aztán megebédelünk a közeli vendéglőben, ahol elbeszélgetünk a magyar tulajdonossal. Csíksomolyón pedig egy igazi esküvőbe botlunk. Rengeteg a magyar rendszám. Csinos a menyasszony és a vőlegény. Benézünk a templomba és megtekintettük a szertartás elejét. Aztán a búcsú színhelyét nézzük meg a domboldalban, a nemrég emelt hármashalmot formázó színpadot. Gyönyörű vidék, elevenzöld, gondosan kaszált fű mindenütt.
Csíkszereda következik. Szép kis város, ahol akármerre fordul az ember, mindenhol magyar szót hallhat. Kicsit kószálunk a városban, nézegelődünk. Meglátogattuk egy délután erejéig régi ismerősömet, akivel még a Magyarországon ismerkedtem meg. Indulásunkkor szívélyesen invitáltam hozzánk, a Vajdaságba.
Továbbutazunk. Reggel pogácsával és frissen fejt tejjel fogad a gazda. Udvarhelyen megbámulom a Vasszékelyt. Őrzi a várost, védi a székelyt. Gyopárt nem hoztam neki, mint ahogy a feliraton áll, de egy kis nemzetiszín szalagot átnyújtunk. Tamási Áron sírjára is jut belőle, Farkaslakán. Parajdon merengőn pihen a sóbánya a mélységes mély tárnákban. Korond pedig teljesen kiépült. Csinos kis bódék a házak előtt, tele portékával. Rengeteg magyarral találkozunk, sokan vásárolnak. Este otthon aztán csorbaleves vár, köményes, no meg áfonyás pálinka. Későn kerülünk ágyba.
Szerdán Bözödújfaluba indulunk. Hosszú, út vezet az elárasztott faluig. A végén nem is tudunk továbbmenni, ragad a kerék a sárban. Gyalog folytatjuk. Ahogy kiszálltunk a kocsiból, kislány lép hozzánk, szalmából font koszorút kínál eladásra. „Nem kell” – int a barátom. Belenézek a szemébe. Elmondhatatlan, szívfakasztó szomorúság ül benne. Szinte el is felejtettem, hogy nem mindenkinek megy olyan jól a dolga, sokaknak kell megdolgozni akárcsak a mindennapi falatért is. Előhalásztam némi leit, és vettem egy koszorút. Ezt viseltem aznap, és otthon is ajtón függ, hogy emlékezzek erre a pár pillanatra.
Másnap Sepsiszentgyörgyön egy rövid séta, egy kis nézelődés. Vitéz Mihály szobra tekintélyes. Bár ha belegondolunk, hogy mindössze egy hónapig volt Erdély vajdája, hát nem túl nagy dicsőség. Otthon finom gombapaprikás vár.
Hát, igen, lassan eljön a búcsú pillanata. Nehéz lesz itthagyni a Hargitát. Kissé elérzékenyedve búcsúzkodom házigazdáinktól, mitagadás. Aztán ismét autózunk, mikor megszólal a székely himnusz. A dallam lassan átjárja a szívet és elgondolkoztat. Mindenki hallgat a kocsiban… a Gyimesekbe indulunk, a csángók földjére. Kicsit változik a táj, változnak a falvak. Egyszerűbbek a házak, s az emberek is másmilyenek. Útközben az egyik faluban folklór táborba botlunk. A kultúrházban gyerekek próbálják a koreográfiát. Nem időzünk túl sokat. A kisbusz ablakában mindenki a tájra tapad, szinte le sem tudja venni az ember a szemét ezekről a gyönyörű hegyekről.
A Gyilkos-tó felé menet elered az eső. Nem lesz ebből már se csónakázás, se túrázás, gondoljuk. Aztán mire odaérünk, lassan eláll. Néhányan nekivágunk a tó feletti hegyeknek. Nagyszerű élmény. Az első kifulladás után a túristaútvonal egy bekerített karámon vezet keresztül. A román hegyi pásztor kedvesen útba igazít minket. Csak megyünk előre. Közben kisütött a nap, verőfény minden.
A nagy tisztás után meredek, sziklás emelkedő következik. Aki könnyű papucsban jött, nincs sok esélye a terepen, de mi megyünk tovább. A meredek rész után végre újabb hatalmas tisztás, és újabb-újabb hegygerincek. Már szeretnénk látni a fővonulatot és lepillantani. Csodás a táj. Pihenünk. Itt fent olyan egyszerű minden. Itt csak a természet van és mi. Fenyőfák, rétek, hegyek és felhők. Wass Albert történeteire gondolok. Kinyújtózkodom, a barátom lefényképez. Itt minden az enyém, a miénk.
Visszafelé virágot szedünk, és a patakból iszunk. Mint a mesékben. Az is. Meseország. Tündérország. A Békás szoros sziklafalai sötéten magasodnak fölénk, szinte elveszünk a nagy kanyarokban. Tetőablak kellene erre az autóra. Szinten kitekeredik a nyakunk, úgy bámulunk felfelé. Hazafelé újra csöpög az eső.
Este van mire, beérünk Zetelakára. Zete várát keressük, majd lassan rá kell döbbennünk, hogy az már csak valami maradvány. A hegy tövében, háttérben a várral fényképezkedünk.
Aztán az út menti fogadóban meglepetés vár. Kisgyerek éneklik a magyar és a székely himnuszt. Kissé könnybe lábad a szemem. Vastaps kíséri a csemetéket. Aztán hirtelen csak véget ért. Még megszálltunk a határ mellett egy éjszakára, reggel pedig átléptük a trianoni határt Nagylaknál. Vissza szeretnék jönni ide. Rengeteg kellemes élménnyel gazdagodtam, melyek mélyen az emlékeimbe vésődtek.
Üdvözlettel, Merzsa Ildikó
Az élménybeszámoló nyereményjátékunkra érkezett, amiben prágai hétvégét sorsolunk ki.
Fantasztikus nyaralás Kos szigetén
Bejegyzés: 17 augusztus 2011 | Nincs hozzászólás
Pár évvel ezelőtt az egyik legfantasztikusabb nyaralásunkon vettünk részt Kos szigetén Görögországban. Számunkra: egy kerekesszékes vagány csajszi: Lilla és járni tudó nővére: Éva nem kis feladat kiválasztani a megfelelő szállodát. Ugyebár nem mindenhol tud közlekedni kerekesszékkel egy vendég, aki reményekkel telve közelíti meg a nyaralásának színhelyét. Alapos tájéjozódás-tájékoztatás után esett a választás Mastichari-Hotel Achilleas szállodájára. Mivel gyerekbarát hely, gondoltuk meglepetés nem érhet..
A repülőút fantasztikusra sikeredett, és éjszaka megérkeztünk a szigetre. Igencsak eláztatott minket a párás levegő. Egy rövid tranzitút közeledett mindenki szállásához. A miénk nagyon közel volt a reptérhez. Lenyűgöző volt a szálloda éjszakai élete már az első pillanatoktól fogva. Az animátorunk mindenkivel váltott néhány kedves szót. Hugival felfedezőútra indultunk a szálloda területén az éjszakában. Egy hazai köszöntött bennünket: egy görög teknős! Lementünk a tengerpartra, mely 50 méterre volt a szobánktól!
A következő napokban magunkhoz képest nagyon korán keltünk, mert már itthon elterveztük, hogy miket szeretnénk megnézni. Azt valljuk: az aktív pihenés a legjobb! Kerekesszékes vicces pillanatokat éltünk át. Főleg, ha arra gondolunk, hogy a buszsofőr a csomagtartóból egyedül, vagánykodva akarta kivenni a kerekesszéket (ami magunk között szólva is 90 kg,és bizony kényes darab)…
Magunkban jókat bosszankodva-mosolyogva néztük a szerencsétlenkedését. Többet nem is mentünk busszal sehova. Ez a szálloda saját busza volt, mely a fővárosba vitte az emberkéket.
Amikor megérkeztünk Kos városába, a lélegzetünk is elállt. Annyira felemelő érzés volt megpillantani azt a helyet, melyről álmodoztunk hónapokon át! Éva még el is könnyezte magát. Nem sok kerekesszékes járt errefelé… ezt gyorsan konstatáltuk. Sokan mint egy ókori romra-úgy meredtek ránk. Megszoktuk már.
Minden látnivalót megnéztünk, mindent megkóstoltunk, minden jó görög pasi után megfordultunk! (De ők is utánunk!/2 szőke csajról van szó, ugyebár/
Fakultatív programra nem mentünk, mert nekünk nem praktikus. Ellenben nagyon vágyakoztunk át a túloldali szigetre. Tévesen azt mondták, hogy „Á maguk nem tudnak oda átmenni, nem megy hajó!” Nem a csudát! Méghozzá komp megy. Potom pénzért. Így történt, hogy a két szőke bevette Kalymnost! Még kerekesszékes pajtással is „összefutottunk”. Nagyon-nagyon tetszett nekünk ez a sziget! Vissza is megyünk egyszer!
Béreltünk autókát egy német hölgytől. Na nem egy nagy Cadillacet kell elképzelni, csak egy pici olasz Puntot. Felállás: csak, hogy mindenki értse: a kerekesszéket szét lehet szedni, egy darabig eltart, de viszonylag be lehet tenni egy kisebb csomagtartóba is. Mivel elektromos-2 db akkumulátor (ami nagyon nehéz) is van benne. A szállodához elvittük a kocsit, ott Lilla be az autóba, addig Éva szétbütyköli a „járgányt”. Ez minimum 8 perc. Aztán Éva be Lilla mellé, GPS koordináták Lillának bemondva (nem volt GPS-ünk), és irány a sziget! A kiszemelt helyen Éva kipattan, kiveszi a csomagtartóból a járgány darabajait, összelegózza, aztán Lillát beleülteti a járgányába. Ugye, nem is bonyolult? Persze egy kis nézősereg is előfordul… Ezt minden megállóhelyünknél eljátszottuk. Nekünk így a legkényelmesebb. Hullafáradtan a sok látnivaló, ennivaló, innivaló után beestünk a szállodánkba. Minden nap így ment ez… Esténként koktélozgattunk, mint a nagyok, megnéztük a szálloda animátorainak programját, ami nagyon szórakoztató volt.
Ez a fentebb említett szálloda egy hatalmas területen fekszik el. Saját medencéje van, saját partszakasszal. Vicces volt az is, amikor Lillával csobbantunk a tengerben! Mint 2 bálna, akiket kidob a tenger magából. A víz szintje hiába alacsony, egy embert megtartani a hatalmas hullámokkal szemben, bizony nem egyszerű. A partról nézve gondolom szórakoztató volt, nekünk kevésbé, amint Évának süllyedt-süllyedt és még mindig süllyedt a lába a homokba, Lilla feje pedig merült a víz alá. Azt hittük végünk van. Na mondtuk:kösz,elég volt.”Kidobtuk” magunkat a partra, és csendben,fű alatt elkullogtunk.
Kincskereső túrának is nevezhetjük a nyaralásunkat: találtunk régi drachmát, egy baseball-sapkát, 20 eurót, egy fényképezőgépet. Ugye, nem is rossz?
Nagyon gyorsan eltelt az 1 hetünk e mesés görög tájon. De még így pár év elteltével is jókat nevetgélve (felidézve a történéseket) visszavágyunk! Hiszen a kerekesszék is utazójármű!
ui.: Megérne egy misét a Kefaloson történt kocsikázásunk is. Ez e város egy szerpentines hegytetőn van fent. Mi még sosem jártunk ilyen úton ezelőtt. Amikor ráhajtottunk a városközpontot mutató útra még nem sejtettük, hogy a „bálna”-effektustól van rosszabb is,ami ránk vár. Aki nem élt át hasonlót,nem tudja elképzelni milyen érzés,amikor egy hajtűkanyarban,ahol előtted és utánad is autó van,és te ott vagy közöttük és azt sem tudod hányasban van a kocsi, csak úgy érzed mindjárt leáll…Ja és a kanyar több mint 60 fokos! Éva ájulással birkózott, de nyomnia kellett a gázt, Lilla szintúgy. Így a két szőke tartotta egy-s-másban a lelket! Végtelenségnek tűnő pár perc volt (utólag). Akkor megállt az idő. Mondanunk sem kell, lefelé sem volt jobb-könnyebb a helyzet! De túléltük, és itthon büszkén emlegetjük a kefalosi kanyart!
Beküldő: Tóth Éva
Az élménybeszámoló nyereményjátékunkra érkezett, amiben prágai hétvégét sorsolunk ki.
Gyerekkoromban bejártuk a fél világot
Bejegyzés: 17 augusztus 2011 | Nincs hozzászólás
Szuper az oldal, jók a játékok 🙂 Gratulálok.
Gyerekkoromban fél Európát bejártam, csodálatos élményeim vannak. Francia Riviéra, Monaco, Monte Carlo. Amikor Monacoban voltunk /gyerekként/, láttam a monacoi herceget is épp távozni “otthonából”… nagyon régen volt, de az ember nem felejti el.:D Görögorszában többször is voltam, az is élmény, az éjszakai élet , a tengerpart, stb… Olaszország, Ausztria, Tirol, Németország… Aztán egyszer hülye gyerek lévén anyukám mondta, : Jössz velünk Párizsba? Én pedig hülye fejjel azt mondtam dehogy megyek, nincs kedvem… /amúgy azt hittem viccel/, 2x is megkérdezte, de én mindig mondtam nem megyek.. Hmm, itthon hagytak, nem vacakoltak :D. Bárcsak ma mondaná, biztos nem mondanék nemet :)) Igazából gyerekkoromban rengeteg helyre eljutottam, amelyek mindig emlékek maradnak, ezt senki nem veszi el… Most NAGYKOROMBAN :D, nem nagyon engedhetem meg magamnak sajnos, hogy nyaralhassak, mert 2 éve nem tudok elhelyezkedni. Minden álmom SPANYOLORSZÁG is !!!!!!!!!!!!! De Prágában sem voltam még … Hátha MOST rám mosolyog a szerencse, és bár most nem a családom kérdezné meg, hogy jössz e Prágába, hanem Ti… Tuti nem mondanék NEMET :D:D
Beküldő: Lovas Niki
Az élménybeszámoló nyereményjátékunkra érkezett, amiben prágai hétvégét sorsolunk ki.
Nyereményjáték prágai hétvégéért
Bejegyzés: 16 augusztus 2011 | Nincs hozzászólás
Új nyereményjátékot hirdetünk! Küldd el részletes szállodai és nyaralási élménybeszámolód augusztus 30-ig az info@kulfoldiszallodak.hu címre! Írásod a blogon közzétesszük, szerezz minimum 4 like-ot, így résztveszel sorsolásunkon, ahol egy fantasztikus prágai hétvégét sorsolunk ki 2 főre, belvárosi, 4 csillagos szállodában! Sorsolás: 2011. augusztus 31-én. Sok sikert!
A világ legdrágább szállodai szobái 2011-ben
Bejegyzés: 10 augusztus 2011 | Nincs hozzászólás
10. Bridge lakosztály – The Atlantis, Bahamák
A Paradise Island-en található szálloda Bridge lakosztálya 16 emelet magasságban fekszik a szálloda 2 épülete között, összekötve azokat. Amennyiben ezt szeretnénk lefoglalni, jár hozzá 7 fős személyzet, saját külön bejárat és nem aprózzák el a luxust a belső kialakításában sem. Potom 4.200.000 Forintért a miénk lehet egy éjszakára.
9. Ritz-Carlton lakosztály – Ritz Carlton, Tokio
A szálloda 53. emeletén található lakosztályból lélegzetelállító panoráma nyílik Tokióra. Ráadásul a japánok ebből a magasságból még kisebbnek tűnnek. Ha kibéreljük a lakosztályt, úszhatunk a külön bejáratú medencében, kondizhatunk a csak nekünk fenntartott, hatalmas fitness teremben és ejtőzhetünk a lounge-ban. Ára: 4.800.000 Forint/éj.
8. The Penthouse lakosztály – Setai South Beach, Miami
A lakosztály 4 hálószobával rendelkezik, így akár saját magunkkal is kergetőzhetünk minden este azon tűnődve, hogy melyik háló melyik king-size ágyán hajtsuk épp álomra a fejünket. 4 luxuscikkekkel ellátott fürdőszoba, 2 hatalmas nappali, zeneszoba és a teraszon egy medence és jacuzzi áll rendelkezésünkre. Ára: 5.800.000 Ft/éj.
7. Villa La Cupola lakosztály – Westin Excelsior, Róma
A szálloda 5. és 6. emeletén található Villa La Cupoláról az a hír járja, hogy az Olaszországban található legnagyobb lakosztály. A rangos cím és a 6 hálószoba, jacuzzi , tetőterasz és balkonok, privát borospince, saját személyzet nem jön ingyen. Ára: 6.000.000 Ft/éj.
6. Royal Villa – Grand Resort Lagonissi, Athén
A tengerparton fekvő szálloda Royal Villája a legmagasabb igényeket is kielégíti; a nappali szórakoztató elektronikája csúcstechnika, saját iroda, saját séf, fűtött belső és külső medence, saját fitness terem és privát strand tartozik hozzá. Ára: 6.200.000 Ft/éj.
5. Elnöki lakosztály – Hotel Cala di Volpe, Szardínia
Itt sem lehet okunk panaszra: teljes Bang & Olufsen rendszer hatalmas TV-vel, privát borospince, gőzkamra és jacuzzi csak néhány a lakosztály nyújtotta szolgáltatások közül. Ára: 6.600.000 Ft/éj.
4. Penthouse Prestige lakosztály – Hotel Martinez, Cannes
A Cannes-i öbölre Pazar kilátást nyújtó Penthouse Prestige lakosztály a tartózkodás egész idejére 24 órás személyzetet biztosít, akik lesik minden kívánságunkat. A már szokásosnak mondható minden luxust nyújtó szálláshely privát törökfürdővel is kényeztet. Ára: 6.800.000 Ft/éj.
3. Ty Warner Penthouse – Four Seasons Hotel, New York
Az előkelő new york-i szálloda 52.szintjén található lakosztálya 360 fokos panorámát nyújt a városra. A TV-ben a világ összes csatornája elérhető, tehát szerencsére nem kell lemaradnunk a Vad Angyal épp következő fontos részéről magyar nyelven. Amennyiben városnézésre szottyan kedvünk, azt a lakosztályhoz járó sofőr biztosítja egy Rolls Royce Phantom segítségével. Ne hagyjuk ki 7.000.000 Ft/éj árért.
2. Presidental Suite – Caesars Palace, Las Vegas
Lakjunk ott, ahol Kanye West is bulizott az MTV díjátadó után! A lakosztály üvegfalű jacuzzijából belátjuk egész Las Vegast. Ára: 7.800.000 Ft/éj.
1. Royal Penthouse lakosztály – President Wilson Hotel, Genf
A Genf-i tóra néző pazar lakosztály listánk nyertese. Hívd meg 5 kedves barátodat is, hiszen bőven elfértek. Jut mindenkinek külön márványban gazdag fürdőszoba, iPod dokkoló állomás, vagy bármi, ami a szórakoztatótechnika csúcsa. Ára potom 12.600.000 Ft/éj.
Luxus wellness hétvége sorsolása
Bejegyzés: 10 augusztus 2011 | Nincs hozzászólás
A nyereményjátékunkban meghirdetett luxus wellness hétvégét 2 éjszakára, 2 fő részére 2011. augusztus 12-14. között a bükfürdői Greenfield Hotel Golf & Spa szállodában élménybeszámolójának beküldésével nyerte: Koreny Krisztina – Rodoszról írt beszámolójával. Gratulálunk! A nyereményre jogosító utalványt személyesen adjuk át.
Nyaralás Marbella-n
Bejegyzés: 9 augusztus 2011 | Nincs hozzászólás
Életem legjobb nyaralása a tavalyi volt, minden percére emlékszem. 2010.07.17.-24-ig tartott, Spanyolországban, Marbellan. A hotel, amiben laktunk a Marbella Playa Hotel Gran Confort, tökéletes volt. Kicsi, színes bungalók hatalmas területen szétszórva, és egy közülük a miénk volt. Kényelmes, hatalmas szoba, egy kis kerti kiülő – szerintem mindenki ilyenről álmodozik, mint egy kicsi házikó. Néhány perc sétával elértük a főépületet, ami mögött elhelyezkedett a medence, kényelmes nyugágyakkal, és egy kis kapun kisétálva a tengerpartra jutottunk egyből.. Az első nap ezeket fedeztük föl… pihentünk, fürödtünk a tengerben, napoztunk. Aznap este elmentünk bikaviadalt is nézni – na ez az, amit nem kellett volna. Állatbarátoknak nem ajánlom. Ki is jöttünk, és helyette sétáltunk a környéken. Másnap még mindig semmit tevés, de aztán harmadnap elkezdtünk aktívkodni. Áthajóztunk Marokkóba, ahol az egész napot eltöltöttük szervezett programokon. Negyedik nap kipihentük a marokkói kirándulást. Ötödik nap elmentünk Gibraltárra.. gyönyörű! Fotózkodtunk a majmokkal. Hazafele úton még felmentünk Ronda-ra, megnézni a hatalmas szakadékot. Hatodik nap strandoltunk, majd este bementünk Puerto Banús-ra a luxus kikötőbe megcsodálni a jachtokat és szuper kocsikat. Hetedik nap még kicsit strandoltunk, majd jöttünk haza.
Azóta is ilyen nyaralásról álmodom: tökéletes szervezés, tökéletes helyszín, megaszuper programok… felejthetetlen volt.
Beküldő: Varga Marianna
Nyaralás: Napospart
Bejegyzés: 8 augusztus 2011 | Nincs hozzászólás
Gyerekkoromban egyszer nyaraltam külföldön, mi a Balatonra jártunk a családdal. Ám pár éve úgy döntöttünk, hogy a szűk család, a szülők és mi hárman „gyerekek”, elmegyünk Bulgáriába egy hétre. Tudtuk, hogy valószínű, ez lesz az utolsó ilyen alkalom, legalább is hosszú időre, mert már mindhárman a saját életünket éljük. Napospartra készültünk. A szállodát úgy választottuk, hogy lehetőleg a legközelebb legyen a strandhoz. Így esett a választásunk a Hotel Chaika Beachre, amelyet csak a gyalogos sétány választott el a széles homokos tengerparttól. Ezen kívül úgy indultunk neki, hogy mi bizony pihenni megyünk, egész nap csak napozunk, fürdünk, olvasunk. Egy kirándulást terveztünk csak, hogy megnézzük Neszebárt, ha már egyszer ott vagyunk. A szálloda fantasztikus volt, a szobák tágasak és kényelmesek, a félpanzió rendkívül bőséges, változatos és finom. Bár nagy a szálloda, a medence méretéből adódóan kevés körülötte a napágy ennyi vendégnek, aki a gyorsabb az nyer alapon működött, ezt is megoldottuk. Esténként kártyáztunk, sétáltunk a városban, ahol hömpölyög a tömeg. Tökéletes kikapcsolódás volt a napi mókuskerékből, gondokból. Szeptember elején mentünk, de ott természetesen még teli nyár volt, napsütés, és meleg. Egyik nap a tervünknek megfelelően elkirándultunk Neszebárba. Ez a csodálatos bolgár falucska 3 km-re fekszik kb. Napostparttól, mi a hajóval való megközelítést választottuk. Hangulatos szűk utcácskák, piac és sok boltocska található ott. Aki arra nyaral, biztosan nem hagyja ki. Mindenkinek ajánlom Napospartot!
Köszönettel: Tamás Kata
Párizs – a fények városa
Bejegyzés: 8 augusztus 2011 | Nincs hozzászólás
Sokat hallottam már a csodálatos és grandiózus Párizsról, a sugárútjairól, az épületeinek eleganciájáról, a Quartier Latin zegzugos kis utcácskáiról és hangulatos éttermeiről, valamint arról az életérzésről mely mindezeket megtestesíti. Ide utaztunk hát néhány esztendővel ezelőtt, hogy saját szemünkkel láthassuk mindazt a csodát, mely oly sok embert vonzott, s megbűvölt már a planéta legkülönfélébb részeiből. Szállásunk egy picinyke, ám annál hangulatosabb családi szállodában volt Párizs 15. kerületében, mely a Studio Hotel** névre hallgatott. A Rue de la Convention és a Rue de Vaugirard metszéspontjánál lévő kedves kis szálloda tulajdonosa, egy idős házaspár volt, akik hatalmas szeretettel és zéró nyelvtudással (megkövetem magam: csak franciául beszéltek) fogadtak bennünket. A szobánk apró volt, de kényelmes és mindennel felszerelt: a lap TV-től kezdve, a ruhásszekrényen át, egészen az íróasztalig bezárólag. Szállodánk helyzetét tekintve kifejezetten jól pozícionálta magát: a metró 40 méterre, az első kávézó 30 méterre, a „közért” pedig kereken 1 méterre (a szállodából kilépve jobbra az első ajtó) volt megtalálható! Poggyászunk kipakolása után innen indulhattunk felfedezni a francia fővárost, s kezdhettük el magunkba szívni és átérezni atmoszféráját! Első utunk hova máshova, mint a híres Notre Dame székesegyházhoz vezetett. Bementünk s megtekintettük ragyogó építészeti megoldásait, s méltán híres rózsaablakát. A Notre Dame azonban csak a kezdet volt, mellyel Párizs megajándékozott bennünket. Még aznap délután sorra került a Pont Neuf, a Szajna-part egy része, a Louvre (csak kívülről), a Rue de Rivoli, a híres üvegpiramis, az Arc de Triumph de Caroussel, a Tuileriák… felsorolni is nehéz! A további napok csak fokozták Párizs iránti szeretetünket, mely – a fények városából való távozásunkig – lassan szenvedéllyé növekedett!
Másnap reggel (a reggeli ugyanis nem foglaltatik benne a szobaárban) egy kedves kis kávézóban indítottuk a napot, mely a hangzatos: „Le St. Michel” nevet viselte. Mivel nem beszélek franciául, de más nyelveken igen, így kézzel-lábbal, valamint egy meglehetősen kevert angol-német-olasz hibrid nyelven sikerült két tejeskávét kérnem. Egy életre megtanultam, hogy franciahonban „cafe au lait” néven ismert az általam hőn szeretett típusa a reggeli italnak. Második napunkon a Trocadero, a Chaillot-palota, az Eiffel-torony, a Montmartre, a Sacre Coeur, a Place Pigalle, a Moulin Rouge, és a Latin-negyed került a teljesítendő látnivalók impozáns listájára! Ami akkor, ott, bosszantó és hosszú sorban állásnak tűnt az Eiffel-torony alatt, az most – ennyi idő távlatából – már kellemes emlékként dereng fel előttem. A véget nem érő, bosszantó sorban állás a Sacre Coeur-höz vezető „funicolaire”-hez, mára egy kellemes, pihenéssel vegyes ácsorgássá szelídült gondolataimban. A Latin-negyedben fáradtan megtett séta és egyik kis éttermében elfogyasztott estebéd pedig a legkellemesebb vacsoráim egyikeként maradt meg lelkemben. A Bd. Saint-Michel-en sétálgatva, kedvesemmel oldalamon, eszembe jutottak Ady Endre költeményének szavai: „Párizsba tegnap beszökött az ősz, Szent Mihály útján suhant nesztelen, Kánikulában halk lombok alatt, s találkozott velem.” Ott, akkor én is valami ilyesmit éreztem… Párizsnak csupán két nap elegendő volt ahhoz, hogy megigézzen s rabjává tegyen engem egy életre. 
Hangulata, atmoszférája semmihez sem fogható! Persze ugyanez elmondható Rómáról, Londonról, vagy Prágáról, de akkor is… Párizs az valahogyan: más! Utolsó reggelünkön csoda fogadott bennünket: akárcsak Itáliában szokás, itt is piacnap volt! Méghozzá nem is akármilyen! Szállodánktól a kávézónkig mindenki árulta a portékáját: sajtot, halat, lekvárt, mézet, felvágottat, sonkát és legkülönfélébb húsokat. Borzasztóan tetszett a vásárlók (háziasszonyok, nénikék, fiatalok) színes forgataga, amint épp kedvükre válogatnak a pultokon roskadozó kínálatból…Jó szokásunkhoz híven beültünk a reggeli kávénkat elfogyasztandó. Ekkor már – mint „bennfentes” párizsi lakos – egy „bonzsú-ral” köszöntöttem a pincért, majd egy tökéletesen kivitelezett: „dö káfé olé szilvu plé-val” toldottam meg a megkezdett mondatot. Mondanom sem kell, hogy ez a nap sem a tétlenség jegyében telt el: az Abesses metróállomás (tökéletes állapotban megmaradt szecessziós csoda!), a Madeleine-templom, az Opera, a Vendome-tér, a Sorbonne egyetem, a Jardin du Luxembourg, és egy hajókázás a Szajnán volt a menü! S bizony igaz, hogy Párizzsal nem lehetett betelni. Minél többet látott belőle az ember annál jobban szeretné megismerni! Ilyetén képen voltunk ezzel az érzéssel mi is! Utolsó napunk reggelén szomorú szívvel jelentkeztünk ki rövid tartózkodásunk alatt számunkra hajlékot adó szállodából. Csomagjainkat elhelyeztük a recepció melletti szobácskában és utolsó felfedezőutunkra indultunk el Párizsban. Ezúttal – a teljesség igénye nélkül – a Szent Lajos sziget, Champs Elysées, Invalidusok-dómja került górcső alá. Jól esett a rengeteg séta után megpihenni egy padon, s élvezni a párizsi napsütést. Már alaposan benne jártunk a délutánban, mikor szállásadóinktól végső búcsút véve, csomagjainkkal kezünkben kimentünk a repülőtérre. Szép volt, jó volt, de sajnos rövid volt. Mindazonáltal bizton állíthatom, hogy visszatérünk még ide! Lehet, hogy nem idén, lehet, hogy nem jövőre, de hogy visszatérünk, az bizonyos! Párizs szépsége, bája, titokzatossága rabul ejtett minket is! És bizony ebből a béklyóból, nem lehet szabadulni… de, hogy őszinte legyek, nem is igen akarunk!
Beküldő: Bende Krisztián
Rodosz – a rózsák és a nap szigete
Bejegyzés: 8 augusztus 2011 | Nincs hozzászólás
Két órás repülés után érkeztünk Rodosz szigetére. Reptérről a szállásig kb. 40percet mentünk a transzfer buszunkkal. A szállásunk Faliraki központjában található, (Royal Roses Apartmanhotel) kb. 500m a homokos tengertől, 300m a bárok utcájától. Az apartman vezetősége kedves, segítőkész. A szobák tiszták, fürdőkádas, konyhasarokkal, hütővel felszerelt, + légkondi kérhető. Saját medence + gyerekmedence. Minden szobához erkély. Wifi kapcsolat a bárnál illetve a medencére néző szobákból is elérhető. Napi takarítás és törölköző csere volt, mi egy 2+1 ágyas szobában voltunk.
Faliraki Rodosz városától kb.15km-re található, turisták kedvenc üdülőhelye. Itt található a BÁROK utcája, rengetek taverna, bár, disco, üzletek. Este nagyon hangulatos utcává változik, disco – disco hátán, bejárat előtt állnak az ott dolgozók és mindenkit beinvitálnak, de ha nem is mész be, akkor is szólnak hozzád 1-2 kedves szót. Itt a buli hajnal 4-5 óráig is eltart, a közeli szálláshelyekre ez kihallatszik.
Rodosz szigetét, ajánlom aki szeret kirándulni, sok érdekes , híres látnivalót rejt e sziget, ajánlom aki csak pihenni szeretne, hisz rengeteg kis öböl van. Sok öröme lesz a szigetben a vizisport kedvelőinek is. A sziget klímája kellemes, állandóan fúj a szél. Szórakozásunkat egy vidámparkban is eltölthetjük, ami szintén a bárok utcájából nyílik. Kicsik-nagyok egyaránt jól érzik magukat, a zene a fény, egyszerűen magával ragadó. Faliraki strandja 4km hosszú, homokos, lassan mélyülő partszakasz. Különböző vizisportok elérhetők. Napágy + napernyő 8euro/nap. Faliraki központjától kb. 1km-re van a Water Park, idegenvezetőnk elmondása szerint Európa egyik legkedveltebb, legszínvonalasabb vizi-csúzdapark.
Rodosz szigetén jó a buszközlekedés, így mi Falirakiból busszal mentünk be Rodosz városába. 2,20 € / fő a menetjegy. Az út kb. 30perc, a buszok 30percenként járnak. A busz végállomása a központba van, innen könnyen elérhető a főbb látványosságok. Mi megnéztük a kikötőt ahol a Rodosz jelképe a Dám szarvas pár szobrokat látjuk, a Nagymesterek palotáját, Lovagok utcáját, Piacot, Hippokratesz teret. A többi nevezetesség megnézéséhez autót béreltünk 3napra, ezzel jártuk be Rodosz szigetét, amit szeretnék Nektek is bemutatni, íme egy kis ízelítő.
Pillangók-völgye:
A völgynek 2 bejárata van, egyik a völgy alja, ilyenkor, lentről megyünk fel (ami szerintem jobb), illetve a völgy teteje ahol a Kalopetrai kis kolostor is található. Belépő 5 euro / fő. A völgyet kellemes sétával a patak mellett végig haladva kb.2óra alatt jártuk meg. Medvelepkék június végétől többen lesznek, de így sokat sikerült lencsevégre kapnunk.
Lepkéket a fák törzsén, levelein, illetve a sziklákon fogjuk látni pihenni. Zaj hatására tömegesen repkednek. Ösvényt keskeny (max 2 személy egymás mellett) fa hídakon, néhol kövekkel kirakott úton tudjuk végig járni. A völgy hossza 1km, több kis pihenő padok vannak útközben. Az út elején és végén büfé fogad, ahol finom fagyi fogyasztható. A völgy alján több suvenyíros kis pavilon van ahol a völgyben lévő pillangókból árulnak gyűjteményt.
Tsampika beach kb.26km-re van Rodosz városától: A főútról letérve, hosszú homokos út vezet a standra. Körülöttünk csak sziklás domb látható, szikla tetején Tsampika kolostor, a strand innen kapta a nevét. Tsampika kolostort a helyiek szerint, ha családalapítás előtt áll a fiatal pár, akkor e látogatás után, hamarosan teherbe esik az asszony. Strand aranyhomokos, több tusolóval felszerelt.. Vizi sportok elérhetők, napágy, napernyő bérelhető. Parton több taverna található, strandot elhagyva pedig kockás terítős éttermek fogadnak.
Lindos:
Lindos település Rodosz városától kb. 55km-re van. Lindos fő látványossága a Fellegvár ami a hegy tetején terül el.
Itt Athéné istennő tiszteletére építettek egy templomot ami romba dőlt majd helyette épült az Akropolisz, aminek a maradványait most is láthatjuk. Innen csodás a kilátás a tengerre, Szent-Pál öbölre. Szent-Pál öböl, mint ahogy minden képen látunk, nem egy zárt öböl, csak a fellegvárból fényképezve tűnik annak. Várat két irányból is megközelíthetjük, akár szamárháton is. Kiindulópont a főtér, itt a legjellemzőbb az apró fekete-fehér kövekből kirakott utca. Szűk utcákban sok bazár, hangulatos taverna, étterem található. Itt meg tudunk pihenni, mert végi árnyékos. Egyik út a fehér házakon keresztül visz, (vigyázz, csúszik a kő nagyon), a másik út ahol homok + nagyobb kődarabok, itt viszik a szamarak a turistákat. Erről az oldalról látható a Lindos-i strand ami homokos, lassan mélyülő. A várba a belépő 6 euro / fő. Hétfői nap csak 14h-ig van nyitva. A szamárháton fel a várba 5 euro / fő.
Hétforrás-völgy: (Epta Piges), Rodosz városától kb. 30km-re van. A nevét onnan kapta, hogy 7 forrás folyik a patakba.
A források vízét egy kis barlangon keresztül vezetik át, kb. bokáig ér a víz, nagyon hideg, a barlang sötét. Aki elég merész az átsétálhat rajta, a helyiek szerint, annak egy kívánsága teljesül. Ladiko Bay és a Anthony Quinn-öböl: Falirakitől kb. 3km-re található. A két öböl egymással szemben található, mind két strand sziklás, gyorsan mélyülő, napernyő, nyugágy bérelhető. Itt mindössze csak egy – egy taverna található. A Navarone ágyúi című filmet itt forgatták, melynek főszereplője Anthony Quinn. A híres színésznek nagyon megtetszett ez a forgatási helyszín és megszerette volna vásárolni, de nem volt eladó, így innen kapta az öböl a nevét.
Prassonissi: A sziget legdélibb csücske, két partját két tenger mossa egyszerre. Nyugati részét Égei tenger a Keleti részét a Földközi tenger. Mind két part homokos. A homok, forró (strandcipő használata ajánlott ). A szél mindig fúj, Égei tengernél erősebben ez a szörfösöknek igazi szörfparadicsom. Parton csak pár bolt és taverna található.
Beküldő: Koreny Krisztina