Fantasztikus nyaralás Kos szigetén
Posted on 17 augusztus 2011
Pár évvel ezelőtt az egyik legfantasztikusabb nyaralásunkon vettünk részt Kos szigetén Görögországban. Számunkra: egy kerekesszékes vagány csajszi: Lilla és járni tudó nővére: Éva nem kis feladat kiválasztani a megfelelő szállodát. Ugyebár nem mindenhol tud közlekedni kerekesszékkel egy vendég, aki reményekkel telve közelíti meg a nyaralásának színhelyét. Alapos tájéjozódás-tájékoztatás után esett a választás Mastichari-Hotel Achilleas szállodájára. Mivel gyerekbarát hely, gondoltuk meglepetés nem érhet..
A repülőút fantasztikusra sikeredett, és éjszaka megérkeztünk a szigetre. Igencsak eláztatott minket a párás levegő. Egy rövid tranzitút közeledett mindenki szállásához. A miénk nagyon közel volt a reptérhez. Lenyűgöző volt a szálloda éjszakai élete már az első pillanatoktól fogva. Az animátorunk mindenkivel váltott néhány kedves szót. Hugival felfedezőútra indultunk a szálloda területén az éjszakában. Egy hazai köszöntött bennünket: egy görög teknős! Lementünk a tengerpartra, mely 50 méterre volt a szobánktól!
A következő napokban magunkhoz képest nagyon korán keltünk, mert már itthon elterveztük, hogy miket szeretnénk megnézni. Azt valljuk: az aktív pihenés a legjobb! Kerekesszékes vicces pillanatokat éltünk át. Főleg, ha arra gondolunk, hogy a buszsofőr a csomagtartóból egyedül, vagánykodva akarta kivenni a kerekesszéket (ami magunk között szólva is 90 kg,és bizony kényes darab)…
Magunkban jókat bosszankodva-mosolyogva néztük a szerencsétlenkedését. Többet nem is mentünk busszal sehova. Ez a szálloda saját busza volt, mely a fővárosba vitte az emberkéket.
Amikor megérkeztünk Kos városába, a lélegzetünk is elállt. Annyira felemelő érzés volt megpillantani azt a helyet, melyről álmodoztunk hónapokon át! Éva még el is könnyezte magát. Nem sok kerekesszékes járt errefelé… ezt gyorsan konstatáltuk. Sokan mint egy ókori romra-úgy meredtek ránk. Megszoktuk már.
Minden látnivalót megnéztünk, mindent megkóstoltunk, minden jó görög pasi után megfordultunk! (De ők is utánunk!/2 szőke csajról van szó, ugyebár/
Fakultatív programra nem mentünk, mert nekünk nem praktikus. Ellenben nagyon vágyakoztunk át a túloldali szigetre. Tévesen azt mondták, hogy „Á maguk nem tudnak oda átmenni, nem megy hajó!” Nem a csudát! Méghozzá komp megy. Potom pénzért. Így történt, hogy a két szőke bevette Kalymnost! Még kerekesszékes pajtással is „összefutottunk”. Nagyon-nagyon tetszett nekünk ez a sziget! Vissza is megyünk egyszer!
Béreltünk autókát egy német hölgytől. Na nem egy nagy Cadillacet kell elképzelni, csak egy pici olasz Puntot. Felállás: csak, hogy mindenki értse: a kerekesszéket szét lehet szedni, egy darabig eltart, de viszonylag be lehet tenni egy kisebb csomagtartóba is. Mivel elektromos-2 db akkumulátor (ami nagyon nehéz) is van benne. A szállodához elvittük a kocsit, ott Lilla be az autóba, addig Éva szétbütyköli a „járgányt”. Ez minimum 8 perc. Aztán Éva be Lilla mellé, GPS koordináták Lillának bemondva (nem volt GPS-ünk), és irány a sziget! A kiszemelt helyen Éva kipattan, kiveszi a csomagtartóból a járgány darabajait, összelegózza, aztán Lillát beleülteti a járgányába. Ugye, nem is bonyolult? Persze egy kis nézősereg is előfordul… Ezt minden megállóhelyünknél eljátszottuk. Nekünk így a legkényelmesebb. Hullafáradtan a sok látnivaló, ennivaló, innivaló után beestünk a szállodánkba. Minden nap így ment ez… Esténként koktélozgattunk, mint a nagyok, megnéztük a szálloda animátorainak programját, ami nagyon szórakoztató volt.
Ez a fentebb említett szálloda egy hatalmas területen fekszik el. Saját medencéje van, saját partszakasszal. Vicces volt az is, amikor Lillával csobbantunk a tengerben! Mint 2 bálna, akiket kidob a tenger magából. A víz szintje hiába alacsony, egy embert megtartani a hatalmas hullámokkal szemben, bizony nem egyszerű. A partról nézve gondolom szórakoztató volt, nekünk kevésbé, amint Évának süllyedt-süllyedt és még mindig süllyedt a lába a homokba, Lilla feje pedig merült a víz alá. Azt hittük végünk van. Na mondtuk:kösz,elég volt.”Kidobtuk” magunkat a partra, és csendben,fű alatt elkullogtunk.
Kincskereső túrának is nevezhetjük a nyaralásunkat: találtunk régi drachmát, egy baseball-sapkát, 20 eurót, egy fényképezőgépet. Ugye, nem is rossz?
Nagyon gyorsan eltelt az 1 hetünk e mesés görög tájon. De még így pár év elteltével is jókat nevetgélve (felidézve a történéseket) visszavágyunk! Hiszen a kerekesszék is utazójármű!
ui.: Megérne egy misét a Kefaloson történt kocsikázásunk is. Ez e város egy szerpentines hegytetőn van fent. Mi még sosem jártunk ilyen úton ezelőtt. Amikor ráhajtottunk a városközpontot mutató útra még nem sejtettük, hogy a „bálna”-effektustól van rosszabb is,ami ránk vár. Aki nem élt át hasonlót,nem tudja elképzelni milyen érzés,amikor egy hajtűkanyarban,ahol előtted és utánad is autó van,és te ott vagy közöttük és azt sem tudod hányasban van a kocsi, csak úgy érzed mindjárt leáll…Ja és a kanyar több mint 60 fokos! Éva ájulással birkózott, de nyomnia kellett a gázt, Lilla szintúgy. Így a két szőke tartotta egy-s-másban a lelket! Végtelenségnek tűnő pár perc volt (utólag). Akkor megállt az idő. Mondanunk sem kell, lefelé sem volt jobb-könnyebb a helyzet! De túléltük, és itthon büszkén emlegetjük a kefalosi kanyart!
Beküldő: Tóth Éva
Az élménybeszámoló nyereményjátékunkra érkezett, amiben prágai hétvégét sorsolunk ki.
Még nincs válasz. Legyél Te az első hozzászóló!