Romantika Velencében
Bejegyzés: 11 október 2010 | Nincs hozzászólás
Feleségemmel Olaszország rajongói vagyunk, ezáltal természetesen szívünk csücske Velence. Jártunk már itt utazási irodával is, de az igazi élmény két évvel ezelőtt volt, amikor önállóan utaztunk el ebbe a csodálatos városba. Két éjszakára kerestünk szállást a weben, s igazi gyöngyszemre találtunk. A Hotel Al Vagon, a Ca’d’Oro-tól és a Rialto-hídtól rövid sétányira található. Egy hangulatos kis térre nézett az ablakunk, a hotelhez tartozó étterem terasza mellett gondolások csábítottak egy romantikus városnézésre a lagúnákon. Felejthetetlen napokat töltöttünk itt. A kedves vendéglátás, a kényelmes, igazi itáliai hangulatú szoba, s nem utolsó sorban a baráti ár miatt bárkinek jó szívvel ajánlom ezt a kis hotelt, ha Velence szívében szeretne eltölteni pár kellemes napot.
Beküldő: Szolomájer Imre, Miskolc
Középkori kastélyszálló Angliában
Bejegyzés: 7 október 2010 | Nincs hozzászólás
Egyik szakmai utazásom alkalmával sikerült öt szép napot Londonban töltenem. Szállodánk Hampshireben volt, neve: Tylney Hall. Ez egy középkori kastélyszálló, 4 csillagos, egy gyönyörű angol park közepén külső és belső medencével. A parkban tó, mellette golf pálya található. Szobáinak berendezése a kornak megfelő izléssel vannak berendezve. A fürdőszobában minden kényelmet biztosító félkör alakú kád volt, stílusos sárgaréz csapokkal. Rejtett modernizálásként a kandalló mellett központi fűtés melegíti a szobákat és termeket. Előkelő kiszolgálás, kiváló konyha és csodálatos virágok voltak jellemzőek.
Tisztelettel: Dr. Nagy Lajosné
Születésnap Velencében
Bejegyzés: 7 október 2010 | Nincs hozzászólás
Szubjektív, hogy ki és miként ítél meg egy helyet, egy szállodát…, de vannak olyan közismert és közkedvelt városok, amelyek választása esetén biztosított a garancia egy kellemes kikapcsolódásra. Ezek közé tartozik – szerintem – Velence is.
Néhány éve a 40. szülinapomat volt alkalmam ott tölteni. 5 napra utaztunk ki (repülővel), s bár az alapvető információkat mindannyian jól ismerjük Velence kapcsán, mégis a gyors szervezés közepette nem volt alkalmunk körbejárni a gyakorlati kérdéseket. Éppen ezért egy központi helyen (közvetlenül a Rialto híd mellett) kerestünk magunknak szállást, hogy minél egyszerűbben és minél könnyedebben meg tudjuk majd közelíteni a nevezetességeket.
A szállás abszolút tökéletes helyen volt (és maga a szálloda, a Hotel Bella Venezia is az volt), de ott kellett rájönnünk, annyira emberléptékű a sziget, hogy szinte mindegy lett volna, hol van a szállásunk, akkor is könnyedén bejárható lett volna a sziget. Persze, ehhez azért kellett egy jó nagy adag sétálókedv is, így fordulhatott elő, hogy a helyi vízibuszt csak az utolsó nap volt alkalmunk kipróbálni, továbbá az egész napos barangolások révén nemcsak az útikönyvek címlapján lévő nevezetességeket, hanem az eldugott kis sikátorokat is a több száz éves (bár sokszor felújításra szoruló) épület remekekkel együtt sikerült megnéznünk.
Kirándulásunk közvetlenebbre és személyesebbre sikeredett azáltal, hogy korábban egy írországi nyelvtanfolyam során megismert és azóta is kisebb-nagyobb megszakításokkal kapcsolatban lévő olasz hölgy szintén Velencébe utazott, hogy személyesen is találkozzunk újra. Az olaszok közvetlensége, illetve kedvessége kint tartózkodásunk során sokszor és sok formában nyilvánult meg (kezdve a szálloda figyelmességén át egészen a helyi emberek segítőkészségéig), amely még közelebb hozta hozzánk a várost, nem beszélve az olasz konyha által nyújtotta élvezetekről.
Ha valaki egyszer Velence felé veszi irányát, akkor érdemes a szokványos 2 nappal szemben 5-6 napra kiruccanni, hiszen akkor nemcsak a szokásos Szent Márk teret a Bazilikával, a Dózse palotát, a Sóhajok hídját… tudja kutyafuttában megtekinteni, hanem azok alapos (pl. Tintoretto és Tiziano festményeinek) megismerése mellett jut ideje a sziget kevésbé zsúfolt, de annál érdekesebb részeit is bebarangolni vagy akár átruccanni a közeli szigetek egyikére, pl. Muránóra. Mindenkinek csak ajánlani tudom Velencét, remélve, hogy a tudósok általi fenyegetettség, azaz a sziget elsüllyedése nem következik be, s így az utánunk következő generációk is gyönyörködhetnek majd benne! 🙂
Beküldő: B. Györgyi
A Vörös-tenger partján
Bejegyzés: 7 október 2010 | Nincs hozzászólás
Európai jó minőségű szállásokhoz szokott turistaként nagy dilemmában voltam, melyik hotelt is válasszam a gyönyörű Vörös-tenger partján. Az Albatros Palace Resort nagyon jó választas volt. Az óriás komplexum 6 tematikus étteremmel jó néhány kávézóval és éjjeli bárral rendelkezett. A medence és jatékpark építészeti szempontből is kitűnő volt, nem beszélve a kényelemről. Az egész központ tisztasága is makulátlan, a személyzet éjjel-nappal dolgozott. Az egyetlen pici negatívum a tengerpart volt, ahol a vízbe sajnos csak egy mű mólón lehetett bejutni, a parton ebben a korallok serege akadályozta meg a kedves turistát.
Beküldő: Horváth Pál, Csehország
Családi nyaralás Horvátországban
Bejegyzés: 6 október 2010 | Nincs hozzászólás
Idén nyáron Horvátországban nyaraltunk kislányunkkal hármasban. A tengerparton elhelyezkedő Zadar városában foglaltunk magunknak szállást egy hétre. Zadarnak nem az ókori városrészében, hanem a tengerparti szakaszán szálltunk meg – a Hotel Donátban. A képeken is látható, hogy közvetlen a tenger szomszédságában van ez a szálloda, mely még hatalmas medencével is rendelkezik. A hotel reggeltől estig ingyenes bár-használatot biztosít. A szobák légkondicionáltak, általában a tengerre néznek. A hotel konyháján rendkívül változatosan és jól főznek. A tengeren különböző sportokat lehet kipróbálni, mint a jetski-t vagy a paraship-et. Ott tartózkodásunk alatt minden este a kivilágított medence körül különböző műsorokat adtak a helyi zenészek, táncosok. Hajóútra is el lehet utazni a hotel szervezésében, mely alatt megcsodálhatjuk Horvátország vízi Nemzeti Parkját, a Croatia szigetcsoportot.
Mindenkinek szeretettel ajánljuk a horvátországi Zadarban elhelyezkedő Hotel Donat-ot, ahol kedvére pihenhet az egész család.
Beküldő: Simon Mariann
Világörökségünk: Nessebar – Szubjektív
Bejegyzés: 6 október 2010 | Nincs hozzászólás
Amikor néhány évvel ezelőtt felvetettem az ötletet, hogy a szokásos horvát, spanyol és görög úticélok után vegyük az irányt Bulgária felé, többen furcsán néztek ránk. Hiszen az már a Balkán, mondogatták. Ám miután számos oldalt megnéztem Nessebárról, hajthatatlan voltam. Úgy gondoltam, ezt mindenképpen látni kell, hiszen csodálatos városról van szó. Persze jöttek a különböző ismerősi emlékek a 70-es, 80-as évekből mindenféle zörgő repülőkről, kemény balkáni legényekről, piszkos vízről és pottyantós vécékről, de ez már nem érdekelt…
A dologhoz hozzátartozik, kicsit macerás turisták vagyunk, hiszen általában egy évben csak egyszer adatik meg a nyaralás, így a lényeg nem csupán a tengerben való pancsikolás, ami persze mindenképpen fontos, hanem a kulturális élmény is.
Bulgáriában és ezen belül is Nessebárban nem csalódtunk. A hosszas keresgélés után kiválasztott szálláshely az óvárosi Yannis apartmanra esett, amelyet családi vállakozásként üzemeltetnek. Eredetileg azt terveztük, hogy minden nap máshol reggelizünk majd, de végül befizettünk a családnál reggelire, mivel egy csodálatos, nagy tengerre néző teraszon kényelmesen lehetett elkölteni a bőséges reggelit a finom kávéval és narancslével. Az üzemeltetők nagyon barátságosak, ha kell, segítenek mindenben, ha pedig úgy érzik, nem igényli valaki a társalkodást, visszahúzódnak. Az apartmanok szinte mindegyike a tengerre néz, amelyik pedig nem, egy csendes utcára. A szobák tiszták és tágasak. Mondjuk egy zsufis horvát 3 csillagos szállodához képest mindenképpen emberléptékűbbek. És, ami meglepő, a törölközőket naponta cserélték! A szállás közelében barátságos éttermek, kiskocsmák találhatók, amelyekből 3 pálinka alatt biztos, hogy senkit nem engednek ki. A vendéglátás nagyon rendben van, érdemes a vacsorákat ezeken a nem túl drága, de mégis pazar ételeket kínáló helyeken elkölteni. Az óváros tengerparti részén is több étterem várja az ínyenceket, több néhány régi templomrom tövében oldja meg a nyári kitelepülést. Az óvárosban ezt egyébként nem nehéz, hiszen minden utcában található legalább egy-egy bizánci, román vagy gótikus időkből származó régi templom vagy rom. Ez a világörökség részét képező település nagyon sok lehetőséget tartogat azoknak, akik nem csak a tengerparton akarják süttetni a hasukat, hanem szeretnék megismerni ezt a kultúrát. A csendesebb duhajoknak, nyugalmasabb nyaralásra vágyóknak e városrész tengerpartja kitűnő pihenő lehet. Akik pedig a nagyobb nyüzsit szeretik, azoknak sem kell messzire menniük.
Az óvárosi kis „szigetcsücsköt” elhagyva, egy kis sétával hangulatos hídon juthatunk el Nessebar újvárosába, ahol „sűrűbb” az élet. Ez a városrész már inkább hasonlít egy nyaraló-helyre. Hatalmas szállodák, forgalmas tengerparti strandok jellemzik. Ez inkább a huszonévesek szórakozóhelye vagy azoké, aki szeretik a pörgést vagy a vízi sportokat. A tengerpartokat egyébként itt is ott is igyekeznek rendben tartani. Minden este takírítóbrigádok vonulnak végig, hogy a partokat széppé varázsolják. Ennek ellenére azért mondjuk egy spanyol vagy egy olaszországi tengerparthoz képest még akadnak hiányosságok, de nem kell megijedni. S persze az ár lényegesen olcsóbb, úgyhogy talán ezt elnézzük nekik.
Az éttermektől, sőt a kis sütödéktől sem kell tartani. Nagyon korrektek és friss árut szolgálnak fel a legolcsóbb kis önkiszolgálókban is. A sült zöldségek és a grillek szerelmesei biztosan felszednek itt egy-egy kilót. Főleg ha kipróbálják az óriás palacsintát, ami kb. négyszer akkora, mint a mienk és nagyon olcsó.
A szervezett úton érkezőknek és az egyéni utazóknak is számos lehetőséget kínálnak, hogy kicsit jobban megismerjék az országot. Ezek közül a legizgalmasabb a bolgár est, ahol a bátrabbak egy jó vacsora elfogyasztása után kipróbálhatják a tűzön járást is.
A bolgár nép vidám, kedves segítőkész. Mi az egy hét alatt csak pozitív tapasztalatot szereztünk, jó szívvel ajánlom mindenkinek!
Néhány ár:
kenyér: 1.10 leva
burek: 1 leva
1 liter sör : 1-2 leva
ásványvíz féliter: 0,8 leva, 3 liter: 3,2 leva
fóliás felvágott 3-6 leva
bor: 8 levától
jégkérém: 1,5 leva
pálinkák: 30 levától
képeslap: 0,6 tól 0,9 leváig
Beküldő: Medgyesi Kata
Meglepetés éjszaka Angliában
Bejegyzés: 5 október 2010 | Nincs hozzászólás
2009. júliusában meglátogattuk lányunkat Angliában. Ő Norwichban egyetemista, mellette részmunkaidőben egy szállodában dolgozott recepciósként. A kint tartózkodás alatt Nála laktunk, de legnagyobb meglepetésünkre érkezésünkkor egy szobafoglalásról szóló visszaigazolást adott nekünk. Ez a Caistor Hall szállodába szólt 1 éjszakára. Nagyon örültünk neki, ez volt a meglepi ajándéka! A lakosztályt bérelte nekünk, benne baldachinos ággyal, jacuzzival. Nagyon kellemes napot töltöttünk itt, a szállodáról tudni kell, hogy korabeli az épület, és a berendezés is. A szálloda körül nagyon szép park és erdő van, csodálatos környezetben.
Üdvözlettel: Rózsa Éva és Misi
Bohémság a Grand Hotelben
Bejegyzés: 5 október 2010 | Nincs hozzászólás
Vannak dolgok, amikről az ember szívesen beszél a nagy nyilvánosság előtt. Élményeit, boldog pillanatait barátaival is meg tudja vitatni, szubjektív érzéseimet én személy szerint mégis akkor tudom igazán tisztán megosztani, ha arra az egész nagyvilág figyel.
Az idő minden élményt megszépít, ám a részletek gyakran a feledés homályába merülnek. És habár a most következő utazás jó ideje volt már, tisztán emlékszem minden egyes momentumára, a maradandó élmény minden apró pillanata örökre bevésődött a human winchester-be.
Akkori párommal, aki főszerkesztőm is volt egyben, rengeteget utaztunk. Hol a munka, hol a kikapcsolódás vezérelt minket, amikor a világ legkülönbözőbb pontjait jártuk be, Venezuelától az Akropoliszig. Mégis volt egy állandó program az évek során, az elmaradhatatlan őszi Tátra túra. Korábban ez az úticél, mint aktív sportolási program szerepelt a nyaralásaimban, később azonban ez jól megérdemelt pihenésre módosult. A Magas-Tátra friss, üde levegője, az őszi köd titokzatossága és az odavezető út kalandja minden alkalommal alkalmas volt a nyugalom megteremtésére.
Akkoriban még nem volt elterjedt és sikeres felület a külföldi szállodafoglalásra, és az életmódunk is valahogy a kiszámíthatatlan spontenitáshoz állt közelebb.
Az utazást a hosszas és alapos előkészülés helyett egy gyors bőröndpakolás és egy autóbérlés előzte csak meg. A pár száz km-es utat számtalanszor bejártuk már, azt is pontosan tudtuk, hogy ettől függetlenül ezúttal is garantáltan el fogunk tévedni. Az elhúzódó értekezletek miatt csak a késő délutáni órákban indultunk útnak, érkezésünkkor a Magas Tátra bódító sötétsége, és áthatolhatatlan ködfelhője fogadott. 3 napot terveztünk itt tölteni egy kényelemre, patinás hangulatra és kiterjedt wellness komplexumra mindenképpen sokat adó szállodában. A korábbi utakról pontosan emlékeztünk, hogy két, klasszikus értelemben vett Grand Hotel található a környéken, a mi választásunk a Stary Smokovec-ben álló, 4 csillagos Grandhotelre esett. A kiválasztási szempont kulcspontja volt, hogy előbb találtunk ide.
Foglalásunk nem lévén csak reménykedni mertünk abban, hogy akad számunkra egy minden igényünket kielégítő szoba. Ugyanennyire bíztunk abban is, hogy a késői érkezéstől függetlenül lesz még lehetőségünk kipihenni az út fáradalmait a wellness részlegben….
Küldetés teljesítve! Az előzékeny és segítőkész recepción pillanatok alatt megtörtént a check-in, ennek ellenére mire feleszméltünk, csomagjaink már tágas, erkélyes lakosztályunkban várták, hogy kibontsuk őket. Realizálva a hátunkról levett terhet, és tudva azt, hogy hosszas autózást már nem tervezünk aznapra, egy ellazító pohár bor és némi füstölés erejéig behuppantunk a szalon bár archaizáló hangulatú, roppant kényelmes foteljeibe. 
Itt említeném meg a személyzet kvalitásait: amellett, hogy a londiner fiútól a főportásig ott-tartózkodásunk teljes idője alatt mindenki készségesen rendelkezésünkre állt, családias, de mindenképpen bensőséges hangulatot ébresztett bennünk, hogy bár egyik félnek sem okozott volna problémát valamely nemzetközi nyelv használata, a személyzet nyelvtudásuk szintjétől függetlenül mindent elkövetett annak érdekében, hogy legalább pár kedves szót magyarul szóljon hozzánk. Briliáns!
A rövid ejtőzést követően utunkat a wellness irányába vettük. A késői órákban unikális élmény volt, hogy az egész komplexumban csak mi gondoljuk azt, hogy pancsolni, szaunázni, a gőzben izzadni, vagy éppen a jacuzziban ellazítani irodákban megfáradt hátainkat éppen ezekben az órákban kell. 
Az itt töltött idő felénél kedvesen jelezte az éjszakás bárpultos, hogy a részleg fél órája zárt be, őt otthon várja szerető családja, de boldogan készít nekünk még egy búcsú italt, és kedvünkre maradhatunk, csak jelezzük majd odafenn, ha zárhatják a helyiséget. A döbbenettől, amelyet ez a fajta rugalmasság és vendégszeretet kiváltott belőlünk, habogva próbáltuk elremegni gyors rendelésünket és hálánkat. Valamikor az éjszakai órákban mentünk mentük fel szobánkba, mikor már határozottan idejét éreztük az alvásnak. Aki töltött már órákat párjával kettesben egy a kedvükért nyitva tartó wellnes komplexumban, pontosan érti, hogy ilyenkor az ember már tényleg csak egy jó szivart, és talán egy kis brandy-t kívánhat. Brandy a minibárban, szivar a bőröndben, kilátás az erkélyről, álomba merülés a királyi ágyban. Élni tudni kell!
Másnap későn keltünk. A hétköznapi menetrendünk sem követelt meg tőlünk hajnali kelést, de az utazások alkalmával minden esetben biztosak voltunk benne, hogy a reggeli meghatározása a következő: Az, amit garantáltan lekésünk! Így is történt. Elhatározásunk szerint aznap Lengyelországba készültünk látogatóba, amihez minden szükséges térképet és tájékoztatót megkaptunk a ránk kissé csodálkozó arccal néző, ám szó szerint bűbájos recepciós személyzettől. Udvarias és roppant diplomatikus érdeklődésére, miszerint előfordulhat, hogy egy picit már késő az órai egy lengyelországi egynapos túrához, mosollyal az arcunkkal próbáltuk megnyugtatni az ifjú hölgyet, hogy ne izguljon, nem most indulunk, előtte még mindenképpen szeretnénk megreggelizni. Délben. 
Az étteremben helyet foglalva egy könnyed, frissítő, egészséges étkezést követően (sztrapacska, vadas mártás, pirított bélszín knédlivel) felkerekedtünk utunkra. Precíz napirendünkbe az esti órákban való visszaérkezést követően egy rövid gőzölgést terveztünk csak be. Hajnali 3-kor való érkezésünkkor eltekintettünk ettől. A másnap már tényleg a pihenésről szól. Ebéd a Lomnic csúcsán, többezer méter magasban, délutáni szieszta az aheti összes jelentős magazin átolvasásával a kandalló és pár pohár finom vörösbor mellett a szalonban, este rövid séta a parkban újdonsült barátainkkal, egy rövid szaunázás, és egy hosszúra nyúlt vacsora, tele romantikus ígéretekkel, az elmúlt napok élményeinek felelevenítésével. A pihenés és a kettesben töltött idő meghitt környezetet teremtett, a Grandhotel hangulata pedig megóvott minket az amúgy sem zajos külvilágtól.
A hazaút mindig vegyes érzéseket ébreszt. Nem szeretünk visszatérni a hétköznapok mókuskerekébe, megfogadjuk, hogy legszívesebben itt élnénk le egész életünket, mégis valahányszor belépünk saját előszobánkba, elfog minket a „home, sweet home” feeling. Nekünk sem ment könnyen az indulás, lassan, ráérősen pakoltuk be csomagjainkat, mígnem váratlanul megcsörrent a szobatelefon. A parkoló-őr jelentkezett be, kedvesemen hirtelen átfutott a rémültség érzése, hogy biztosan most fogunk rossz hírt kapni. Arcán a félelem vonásait a döbbenet, az értetlenkedés, végül egy hatalmas mosoly váltotta fel. Kérdőn és értetlenül néztem rá, nem értettem miért üzeni a lentieknek, hogy rögtön megyünk. A rá jellemező hanyag mozdulattal, átnézve válla fölött fordult felém, s csak ennyit mondott 
„Útban vagyunk kicsim, jön a Bözsi!” . A hülyeség köreinkben teljesen hétköznapinak számít, ezt az üzenetet mégsem tudtam hova tenni. Mit sem értve elhagytam a szobát, utána akartam járni a dolgoknak. Kicsekkolás (igazi szép magyar szó) közben az éppen érkező budapesti vendégek is megkapták az intelmet, miszerint a főbejárat előtt parkolót mielőbb el kell hagyniuk. „Már megint az a Bözsi!” Igen. II. Erzsébet Brit uralkodó utazási protokollja szerint ugyanis csak és kizárólag kastélyszállóban lakik, amennyiben erre lehetőség van. Miután Pozsonyban nincsen ilyen szintű és a különböző előírásoknak mindenben megfelelő hotel, az uralkodó szlovákiai ott-tartózkodása alatt a „mi” hotelünkben szállt meg. Élni tudni kell!
Beküldő: Rapp Gusztáv
Kanári-szigetek – Szubjektív
Bejegyzés: 5 október 2010 | Nincs hozzászólás
Hola!
Feleségemmel az idén nyáron kellemes időt töltöttünk a Kanári-szigeteken, annak is a legszebb szigetén, Tenerifén. A szállásunk Las Americas-ban volt egy hegy oldalában. 
A félpanziós ellátásunk ingyen volt, csak a repülőjegyet kellett fizetnünk! És ez is a legolcsóbb volt. A szigetről csak jót lehet mondani, a szállodáról úgyszintén! A kiszolgálás rendkívüli volt, mindent használhattunk a hotelben. Szerveztek nekünk fakultatív programokat is, résztvettünk bemutatókon is. Az óceánban volt elég időnk a fürdésre, de a szálloda medencéje is kellemes volt. Nagyon sok képet készítettünk, alig győzzük összegyűjteni és elrakni!!! Mindenkinek csak ajánlani tudom-legalább 1x látogasson el oda-megéri.
Buenos dias!
Beküldő: Votisky András
Készülőben az első űrszálloda
Bejegyzés: 4 október 2010 | Nincs hozzászólás
Az orosz Energiya cég, együttműködésben az amerikai Orbital Technologies céggel elnyerte az első űrszálloda létrehozására kiírt tendert. 
Az űrhotelben fogyasztandó menü ételkreációin elismert szakácsok már dolgoznak, maximális vendégkapacitása 7 fő lesz. Az első kereskedelmi űrszálláshely létrehozása kulcsfontosságú szereppel bír, hiszen ennek függvényében jöhetnek létre további orosz kereskedelmi célú űrállomások.
A hotelt létrehozni kívánó cég közleményében az áll, hogy „valódi pihenőhely lesz a további naprendszerbeli utazások előtt” . Az űrszálló tervezett nyitása 2016-ra várható. Sergey Kostenko, az Orbital Technologies vezérigazgatója elmondta, hogy céljuk egy valóban egyedülálló turisztikai desztináció létrehozása. Arra nem tért ki, hogy a vendég majd mennyiért hajthatja álomra a fejét..