Születésnap Velencében
Posted on 07 október 2010
Szubjektív, hogy ki és miként ítél meg egy helyet, egy szállodát…, de vannak olyan közismert és közkedvelt városok, amelyek választása esetén biztosított a garancia egy kellemes kikapcsolódásra. Ezek közé tartozik – szerintem – Velence is.
Néhány éve a 40. szülinapomat volt alkalmam ott tölteni. 5 napra utaztunk ki (repülővel), s bár az alapvető információkat mindannyian jól ismerjük Velence kapcsán, mégis a gyors szervezés közepette nem volt alkalmunk körbejárni a gyakorlati kérdéseket. Éppen ezért egy központi helyen (közvetlenül a Rialto híd mellett) kerestünk magunknak szállást, hogy minél egyszerűbben és minél könnyedebben meg tudjuk majd közelíteni a nevezetességeket.
A szállás abszolút tökéletes helyen volt (és maga a szálloda, a Hotel Bella Venezia is az volt), de ott kellett rájönnünk, annyira emberléptékű a sziget, hogy szinte mindegy lett volna, hol van a szállásunk, akkor is könnyedén bejárható lett volna a sziget. Persze, ehhez azért kellett egy jó nagy adag sétálókedv is, így fordulhatott elő, hogy a helyi vízibuszt csak az utolsó nap volt alkalmunk kipróbálni, továbbá az egész napos barangolások révén nemcsak az útikönyvek címlapján lévő nevezetességeket, hanem az eldugott kis sikátorokat is a több száz éves (bár sokszor felújításra szoruló) épület remekekkel együtt sikerült megnéznünk.
Kirándulásunk közvetlenebbre és személyesebbre sikeredett azáltal, hogy korábban egy írországi nyelvtanfolyam során megismert és azóta is kisebb-nagyobb megszakításokkal kapcsolatban lévő olasz hölgy szintén Velencébe utazott, hogy személyesen is találkozzunk újra. Az olaszok közvetlensége, illetve kedvessége kint tartózkodásunk során sokszor és sok formában nyilvánult meg (kezdve a szálloda figyelmességén át egészen a helyi emberek segítőkészségéig), amely még közelebb hozta hozzánk a várost, nem beszélve az olasz konyha által nyújtotta élvezetekről.
Ha valaki egyszer Velence felé veszi irányát, akkor érdemes a szokványos 2 nappal szemben 5-6 napra kiruccanni, hiszen akkor nemcsak a szokásos Szent Márk teret a Bazilikával, a Dózse palotát, a Sóhajok hídját… tudja kutyafuttában megtekinteni, hanem azok alapos (pl. Tintoretto és Tiziano festményeinek) megismerése mellett jut ideje a sziget kevésbé zsúfolt, de annál érdekesebb részeit is bebarangolni vagy akár átruccanni a közeli szigetek egyikére, pl. Muránóra. Mindenkinek csak ajánlani tudom Velencét, remélve, hogy a tudósok általi fenyegetettség, azaz a sziget elsüllyedése nem következik be, s így az utánunk következő generációk is gyönyörködhetnek majd benne! 🙂
Beküldő: B. Györgyi
Még nincs válasz. Legyél Te az első hozzászóló!