Nyertes
Bejegyzés: 3 március 2011 | Nincs hozzászólás
A tegnapi sorsolás Papp Timinek kedvezett – gratulálunk! Hamarosan olyan nyereményjátékkal jelentkezünk, ami Magyarországon még nem volt! Részletekkel itt és a facebook oldalunkon találkozhattok..
Gibraltár
Bejegyzés: 2 március 2011 | Nincs hozzászólás
Szeretnék jelentkezni a játékra az alábbi fotóval, amelyek Gibraltáron készültek, mikor a barátnőmmel 2010 júliusában ugyan Spanyolországban nyaraltunk, de egy napra átmentünk Gibraltárhoz, hogy a kis majmokkal találkozhassunk. :))
Nagyon jó élmény volt, és amint látható ők is fogékonyak voltak a fényképezkedésre. Remélem nektek is tetszeni fog és a bécsi úttal jutalmazzátok majd, ahova meglepetésiből ide is ezt a legjobb barátnőmet vinném cserébe. :))
Köszönettel: Varga Marianna
Melyik város a legkedvesebb?
Bejegyzés: 2 március 2011 | Nincs hozzászólás
A minap azt a kérdést tettük fel vendégeinknek és olvasóinknak, hogy melyik városhoz fűzi őket a legkedvesebb élmény? Az eredményt, kiemelve pár példát, most megosztjuk:
Novák Gabriella: Igazán nincs olyan hely, amihez kifejezetten rossz élmények fűződnének. Imádom Bovecet, Las Vegast, Párizst…..de talán Bovec az, ami igazán a szívem csücske 🙂 Bovec a világ legszebb, legjobb és legtermészetesebb helye. Mert 6 óra autózással oda lehet érni, mert a táj olyan szépséges, hogy leírni nem lehet. Amikor lent meleg van, de annyira, hogy a 4 fokos kristály (IGAZÁN AZ) tiszta hegyi patak vizéből iszol és elzsibbaszt a hidegsége, akkor felnézve a Kanin tetejére még havat látsz. És felmész a kis felvonóval és az általánosban tanult növényzeti sávokat látod magad előtt. Látod, ahogy ritkulnak, elfogynak és fent polóban és sortban hógolyózol egy holdbéli tájon, ahol mesekék az ég. Mindig, mindenhol tisztaság van, a zöld az zöld, a kék pedig kék. Az emberek barátságosak és szeretik a látogatókat mert mindenki aki odamegy, az a TERMÉSZETÉRT megy és vigyázza azt… Finomak az ételek és amikor a völgyben reggel felébredsz és kinyitod a sátor ajtaját, akkor földbe gyökerezik a lábad azoktól a zöldellő helyektől, amik körülvesznek és egy kiskecske odaszalad és hagyja, hogy megsimogasd a kis tök fejét. A völgybe bevezető út Tarvisiotól olyan, amilyet még nem láttál és a Predel tó láttán még a szavad is elakad. Olyan a hely, ami IGAZÁN és ÉREZHETŐEN feltölt energiával és FÁJ, ha egy évben valamiért nem jutok ki oda. Az IGAZI TERMÉSZET GYÖNGYE…. (hát még mindig nem tudtam igazán megfogalmazni, mégis szorítja a torkomat a hüppögés ahogy rá gondoltam 🙂 )
Csépapp Erzsébet szerint: Sousse, mert 40. születésnapomra kaptam, mert a gyerekeim és férjem először voltak külföldön és nem utolsó sorban a rengeteg élmény, mert nem egy mindennapi család vagyunk – és ezt ott is értékelték. Nem győzném sorolni a dilis emlékeket a recepcióstól kezdve a virágárús fiún keresztül a parti árúsokig mindenkivel szót értettünk – pici angollal, de inkább kézzel lábbal, sőt rajzolva:))))
Papp-Baláti Gabriella szerint: Dublin -mert a férjem Írországban dolgozik, és ha meglátogatom, akkor Dublinban szoktunk megszállni! Azt hiszem nem kell folytatnom! 🙂
Lázár Andrea szerint: London, mert életemben először akkor voltam külföldön, egyedül, kipróbálhattam, hogy vajon ott is értik-e az angolomat (értették), és láttam a Hairt, és azt csinálhattam, amit akartam, és rengeteg múzeumban voltam,és az angol pázsit nagyon zöld volt, és..és… és még rengeteg minden miatt. Budapest pedig, itt éltem le eddigi életemet, az első 3 évet kivéve, minden ideköt, a családom, a munkám, az iskoláim, a barátaim.
Joó Tamara szerint: Tolo, mert akkor voltam életemben először külföldön az anyukámmal, és akkor még nem özönlötték el a turisták. Igazi hamisítatlan görög hangulatú kis városka, és gyönyörű égszínkék a tenger…A legjobb az volt, amikor reggeliztünk a teraszon közvetlenül a tenger mellett. Még hűvös volt, de már érezni lehetett a nap melegét és az isteni víz illatát 🙂
Sándor-Varga Rita szerint Amszterdam, ugyanis ott töltötték nászútjukat..
Londonban
Bejegyzés: 2 március 2011 | Nincs hozzászólás
A fotón barátnőm érdekes pozícióban látható a londoni Madame Tussauds Múzeumban. Joó Tamara
Görögország
Bejegyzés: 2 március 2011 | Nincs hozzászólás
A képen a 13. a osztály tagjai, amint a 13 a-t formázzák Görögországban, Tolo partján. Busi Tímea
Prágai nyeremény hétvége – élménybeszámoló
Bejegyzés: 1 március 2011 | Nincs hozzászólás
Sikerült végre összehoznom az élménybeszámolót, nagyon sajnálom, hogy ennyit késtem vele. 🙂 Még egyszer nagyon köszönjük az utazást, fantasztikusan éreztük magunkat. Mivel az orangeways lerobbant hazafele, kaptunk egy útra szóló ingyen jegyet, úgyhogy úgy néz ki nyáron is megyünk 🙂 Majd akkor is írok egy beszámolót ha jól jön 😉
Tehát a beszámoló: Évek óta teljesen oda vagyok Prágáért, minden vágyam volt eljutni oda. Amikor a fősulin tanultam, hogy milyen a város, milyen nevezetességei vannak, teljesen elvarázsolt, szerelem lett első látásra. Már a kiutazásunk is kalandosan kezdődött. Mivel elég rövid volt az idő a nyereményjáték vége és az utazás között, ezért amikor épp foglalni akartam le a buszt az orangeways-nál, kiírta, hogy a járatok beteltek (odafele péntek reggelit, visszafele vasárnap délutánit néztem). Sebaj, pár órás vicsorogva-hajtépés után találtam az Eurolines-nál egy olyan járatot, ami csütörtök este indult 22.30-kor, és reggel 6-ra érkezett be. Mivel a szállást általában 2-kor lehet elfoglalni, gondoltuk igyekszünk kevés cumót vinni, majd elmászkálunk addig a városba, megnézzük a közeli és útba eső helyeket. Csütörtökön 21.30-ra kimentünk a Népligetbe biztos ami biztos alapon, majd miután már az összes külföldi tőlünk kérdezte, hogy hol van már a busz, ami Prágába megy (22.30-kor is kérdezték), elkezdtünk mi is aggódni. Csoportosan. Tájékoztatás 0, infópult zárva. A kinyomtatott e-ticket-en találtam egy vészhelyzeti telefonszámot, és úgy éreztem: igen, számomra ez vészhelyzet, úgyhogy fel is hívtam. Ott elmondták, hogy a busz a bolgároktól jön, de jön, csak kb. 22.50-re. Megnyugodtunk, örültünk, majd a külföldieknek is elmondtuk ezt. A busz megjött 22.55-re, a sofőr oroszul tudott (csak!), a busz ugye bolgár volt, az utasok meg mindenféle nemzetiségűek. Szóval multikulti volt a javából. Pontban 6-ra megérkeztünk Prágába, Florenc-hez, és első dolgunk volt rágyújtani, miután magunkhoz vettük csomagjainkat. Mikor elnyomtuk a cigit, konstatáltuk, hogy éppen a dohányozni tilos tábla alatt sikerült alkotnunk, úgyhogy csendesen eloldalogtunk. Ennyi, megjöttek a magyarok… 😛
A délelőtt nagy részét sétával töltöttük, egy percre sem használtunk a három nap alatt tömegközlekedési eszközt (kivéve a siklót). Amikor már tényleg totálisan szétfagytunk, akkor beültünk egy kis kávézóba forrócsokizni meg forró teázni, hogy egy picit letörjük az orrunkról a jégcsapokat. Mint utólag kiderült, a lehető legjobb helyen van mind a buszpályaudvar, mind a szállásunk, hisz a kettő között van a legtöbb látnivaló. Gyönyörű és hangulatos volt a város, csak ne lett volna ennyire hideg 🙂 A szállodába érve a recepciós nem tudott a foglalásunkról, de szerencsére amikor az irodába hátrament, ott mondták neki, hogy de-de, megvan az. (Ez is negyed órás vicsorogvahajtépést eredményezett, de csak szolidan.) A szobánkat szerencsére már délben elfoglalhattuk, örültünk nagyon neki, mert jó volt végre lepakolni a cuccokat és kicsit átmelegedni. Illetve jó lett volna átmelegedni. A szoba eléggé pici volt (egy négycsillagoshoz képest meg főleg), de nem is ez volt a bajunk, hanem a farkasordító hideg. Gondolom aznap reggel vehették fel a fűtést, ráadásul egy miniatürizált radiátor volt a szobában. Harmadik napra már egész bemelegedett a szoba. Volt a szállodának még egy óriási hibája, mégpedig hogy a falakon át mindent lehetett hallani. Mivel lépcső mellett voltunk, hallottuk ahogy a szobalányok/recisek fel és le rohannak (trappoltak rendesen), hallottuk ahogy a szobalány tolta a kis kocsiját (nyikorogtak a kerekei), és hallottuk amikor egy csoport megérkezett késő este. Leszámítva ezen apróságokat jó volt a szálloda: szép volt, nagyon jó helyen volt, és finom volt a svédasztalos reggeli (reggelis ellátásunk volt). A három nap alatt a városban rengeteget sétáltunk, rengeteg gyönyörű helyet megnéztünk, a Károly-híd egyszerűen meseszép, vagy 5-ször átsétáltunk rajta összesen.
Felmentünk siklóval a kilátóba is, ott én nem mertem teljesen felmenni, csak az első szintig, párom viszont bevállalta a hős szerepét, hogy néhány képet készíthessen a kilátó tetejéről (mindketten tériszonyosak vagyunk). Mondanom sem kell, hogy meseszépek lettek azok a képek, és igazán megérte (nekem biztos 😛 ) a kis tériszony. Helyi specialitásként beültünk egy Koala nevű helyre, ahol még kenguru húst is szolgáltak fel, de én inkább a füstöltdisznóhús+pároltkápi+knédli kombót választottam. Párom – azért hogy nehogy megbánjuk – inkább egy natúr bolognait kért parmezánnal, viszont legalább ezek is helyi alapanyagokból voltak. 🙂
Csak hogy elkeserítsem a kedves olvasót, meg kell említenem, hogy nem kóstoltuk meg a híres cseh sört, ugyanis egyikünk sem sörös. Sorry… 😛 (Viszont hoztunk haza ismiknek-rokonoknak össz. 4 üveggel, amibe belekortyoltunk, plusz magunknak vettünk egy Frisco nevű almás-citromos sört, ami szerintem baromi finom volt.) Úgy voltunk vele egyébként, hogy próbáltuk a lehető legkevesebb pénzből kihozni az egészet, így többször már nem kerestünk éttermet, hogy helyi specialitást együnk, inkább ettünk gyrost, pizzát, kebabot. Tudom-tudom, most lehet fújogni, de így találtuk a legjobbnak. Viszont, ami egy nagy pozitívum még itt megemlítve: találtunk egy pizzás-gyrosos helyet, ami nagyon nagyon olcsó volt (8-900 Ft volt egy pizza), és egyszerűen mennyei volt! Nem hiába volt teli mindig, amikor arra sétáltunk. A várba egyébként szerettünk volna bemenni, de a neten meglestük, hogy kb. 3500 Ft a beugró fejenként, úgyhogy kihagytuk, majd egyszer alapon. 🙂 Ami tuti, hogy még nyáron szeretnénk visszamenni, remélem összejön. 🙂
Ja és a visszaút: ugye amikor foglaltam végül mégis sikerült a vasárnap délutáni orangeways járatra két nem egymás mellé szóló jegyet találnom, amit a buszon elcseréltünk, úgyhogy még egymás mellett is ültünk. Másfél óra döcögés után a busz félreállt, indítgatták, beindult, újra félreállt, újra indítgatták, nem indult. Lerobbant. Csehországban. Ha jól emlékszem akkor a fedélzeti számítógép (vagymiaszösz) mondta fel a szolgálatot, és ezért nem lehetett beindítani a buszt, de se világítás, se fűtés nem volt. 4 órán át vártunk a buszra, amit Brno-ból küldtek értünk, majd átcuccolás, és azzal döcögtünk tovább.
Hajnali 3-re értünk Pestre hétfőn, de legalább megérkeztünk, és ott voltunk és szuper volt és imádtam!!!!! Nagyon!!!!! Mindenképp megyünk még, de nem ilyen hidegben 🙂
Németh Erika
Tunéziában
Bejegyzés: 1 március 2011 | Nincs hozzászólás
A fotó tavaly készült Tunéziában. Karlo
Bécsi oroszlán
Bejegyzés: 1 március 2011 | Nincs hozzászólás
Szeretnék jelentkezni a mellékelt fotóval a nyereményjátékra. Ez a fotó 2007-ben készült rólam a Bécsi Természettudományi Múzeumban, ahol mint látni lehet oroszlán “támadás” áldozata lettem, azonnal ahogy leadtuk a kabátunkat. 🙂 Nagyon csodás múzeum, mindenkinek ajánlom! Üdvözlettel: Fényes Dóri
Disneyland, Franciaország
Bejegyzés: 1 március 2011 | Nincs hozzászólás
Ezzel a képpel is szeretnék benevezni a versenybe. Franciaországban készült, Disneyland, Disney Studióban.
Az őröknek nem volt humorérzékük, mikor észrevették hol fotózkodunk 🙂 – Tanosné Anita
Olaszországban
Bejegyzés: 28 február 2011 | Nincs hozzászólás
A mellékelt fotót is szeretném benevezni a versenybe. Olaszországban készült, egy eldugott kis utcácskában, egy szabadelvűbb ruhabolt kirakatát bemutató fotó. Molnár Rita