Prágai nyeremény hétvége – élménybeszámoló
Posted on 01 március 2011
Sikerült végre összehoznom az élménybeszámolót, nagyon sajnálom, hogy ennyit késtem vele. 🙂 Még egyszer nagyon köszönjük az utazást, fantasztikusan éreztük magunkat. Mivel az orangeways lerobbant hazafele, kaptunk egy útra szóló ingyen jegyet, úgyhogy úgy néz ki nyáron is megyünk 🙂 Majd akkor is írok egy beszámolót ha jól jön 😉
Tehát a beszámoló: Évek óta teljesen oda vagyok Prágáért, minden vágyam volt eljutni oda. Amikor a fősulin tanultam, hogy milyen a város, milyen nevezetességei vannak, teljesen elvarázsolt, szerelem lett első látásra. Már a kiutazásunk is kalandosan kezdődött. Mivel elég rövid volt az idő a nyereményjáték vége és az utazás között, ezért amikor épp foglalni akartam le a buszt az orangeways-nál, kiírta, hogy a járatok beteltek (odafele péntek reggelit, visszafele vasárnap délutánit néztem). Sebaj, pár órás vicsorogva-hajtépés után találtam az Eurolines-nál egy olyan járatot, ami csütörtök este indult 22.30-kor, és reggel 6-ra érkezett be. Mivel a szállást általában 2-kor lehet elfoglalni, gondoltuk igyekszünk kevés cumót vinni, majd elmászkálunk addig a városba, megnézzük a közeli és útba eső helyeket. Csütörtökön 21.30-ra kimentünk a Népligetbe biztos ami biztos alapon, majd miután már az összes külföldi tőlünk kérdezte, hogy hol van már a busz, ami Prágába megy (22.30-kor is kérdezték), elkezdtünk mi is aggódni. Csoportosan. Tájékoztatás 0, infópult zárva. A kinyomtatott e-ticket-en találtam egy vészhelyzeti telefonszámot, és úgy éreztem: igen, számomra ez vészhelyzet, úgyhogy fel is hívtam. Ott elmondták, hogy a busz a bolgároktól jön, de jön, csak kb. 22.50-re. Megnyugodtunk, örültünk, majd a külföldieknek is elmondtuk ezt. A busz megjött 22.55-re, a sofőr oroszul tudott (csak!), a busz ugye bolgár volt, az utasok meg mindenféle nemzetiségűek. Szóval multikulti volt a javából. Pontban 6-ra megérkeztünk Prágába, Florenc-hez, és első dolgunk volt rágyújtani, miután magunkhoz vettük csomagjainkat. Mikor elnyomtuk a cigit, konstatáltuk, hogy éppen a dohányozni tilos tábla alatt sikerült alkotnunk, úgyhogy csendesen eloldalogtunk. Ennyi, megjöttek a magyarok… 😛
A délelőtt nagy részét sétával töltöttük, egy percre sem használtunk a három nap alatt tömegközlekedési eszközt (kivéve a siklót). Amikor már tényleg totálisan szétfagytunk, akkor beültünk egy kis kávézóba forrócsokizni meg forró teázni, hogy egy picit letörjük az orrunkról a jégcsapokat. Mint utólag kiderült, a lehető legjobb helyen van mind a buszpályaudvar, mind a szállásunk, hisz a kettő között van a legtöbb látnivaló. Gyönyörű és hangulatos volt a város, csak ne lett volna ennyire hideg 🙂 A szállodába érve a recepciós nem tudott a foglalásunkról, de szerencsére amikor az irodába hátrament, ott mondták neki, hogy de-de, megvan az. (Ez is negyed órás vicsorogvahajtépést eredményezett, de csak szolidan.) A szobánkat szerencsére már délben elfoglalhattuk, örültünk nagyon neki, mert jó volt végre lepakolni a cuccokat és kicsit átmelegedni. Illetve jó lett volna átmelegedni. A szoba eléggé pici volt (egy négycsillagoshoz képest meg főleg), de nem is ez volt a bajunk, hanem a farkasordító hideg. Gondolom aznap reggel vehették fel a fűtést, ráadásul egy miniatürizált radiátor volt a szobában. Harmadik napra már egész bemelegedett a szoba. Volt a szállodának még egy óriási hibája, mégpedig hogy a falakon át mindent lehetett hallani. Mivel lépcső mellett voltunk, hallottuk ahogy a szobalányok/recisek fel és le rohannak (trappoltak rendesen), hallottuk ahogy a szobalány tolta a kis kocsiját (nyikorogtak a kerekei), és hallottuk amikor egy csoport megérkezett késő este. Leszámítva ezen apróságokat jó volt a szálloda: szép volt, nagyon jó helyen volt, és finom volt a svédasztalos reggeli (reggelis ellátásunk volt). A három nap alatt a városban rengeteget sétáltunk, rengeteg gyönyörű helyet megnéztünk, a Károly-híd egyszerűen meseszép, vagy 5-ször átsétáltunk rajta összesen.
Felmentünk siklóval a kilátóba is, ott én nem mertem teljesen felmenni, csak az első szintig, párom viszont bevállalta a hős szerepét, hogy néhány képet készíthessen a kilátó tetejéről (mindketten tériszonyosak vagyunk). Mondanom sem kell, hogy meseszépek lettek azok a képek, és igazán megérte (nekem biztos 😛 ) a kis tériszony. Helyi specialitásként beültünk egy Koala nevű helyre, ahol még kenguru húst is szolgáltak fel, de én inkább a füstöltdisznóhús+pároltkápi+knédli kombót választottam. Párom – azért hogy nehogy megbánjuk – inkább egy natúr bolognait kért parmezánnal, viszont legalább ezek is helyi alapanyagokból voltak. 🙂
Csak hogy elkeserítsem a kedves olvasót, meg kell említenem, hogy nem kóstoltuk meg a híres cseh sört, ugyanis egyikünk sem sörös. Sorry… 😛 (Viszont hoztunk haza ismiknek-rokonoknak össz. 4 üveggel, amibe belekortyoltunk, plusz magunknak vettünk egy Frisco nevű almás-citromos sört, ami szerintem baromi finom volt.) Úgy voltunk vele egyébként, hogy próbáltuk a lehető legkevesebb pénzből kihozni az egészet, így többször már nem kerestünk éttermet, hogy helyi specialitást együnk, inkább ettünk gyrost, pizzát, kebabot. Tudom-tudom, most lehet fújogni, de így találtuk a legjobbnak. Viszont, ami egy nagy pozitívum még itt megemlítve: találtunk egy pizzás-gyrosos helyet, ami nagyon nagyon olcsó volt (8-900 Ft volt egy pizza), és egyszerűen mennyei volt! Nem hiába volt teli mindig, amikor arra sétáltunk. A várba egyébként szerettünk volna bemenni, de a neten meglestük, hogy kb. 3500 Ft a beugró fejenként, úgyhogy kihagytuk, majd egyszer alapon. 🙂 Ami tuti, hogy még nyáron szeretnénk visszamenni, remélem összejön. 🙂
Ja és a visszaút: ugye amikor foglaltam végül mégis sikerült a vasárnap délutáni orangeways járatra két nem egymás mellé szóló jegyet találnom, amit a buszon elcseréltünk, úgyhogy még egymás mellett is ültünk. Másfél óra döcögés után a busz félreállt, indítgatták, beindult, újra félreállt, újra indítgatták, nem indult. Lerobbant. Csehországban. Ha jól emlékszem akkor a fedélzeti számítógép (vagymiaszösz) mondta fel a szolgálatot, és ezért nem lehetett beindítani a buszt, de se világítás, se fűtés nem volt. 4 órán át vártunk a buszra, amit Brno-ból küldtek értünk, majd átcuccolás, és azzal döcögtünk tovább.
Hajnali 3-re értünk Pestre hétfőn, de legalább megérkeztünk, és ott voltunk és szuper volt és imádtam!!!!! Nagyon!!!!! Mindenképp megyünk még, de nem ilyen hidegben 🙂
Németh Erika
Még nincs válasz. Legyél Te az első hozzászóló!