Egy éjszaka a Prinzregent Hotel Münchenben
Posted on 03 december 2010
..a “hős” korszakban: a ’90-es évek elején röviddel a “szabad” utazás kezdeteikor.. megbízást kaptunk, hogy egy Münchenben élő hazánk fiának kiszállítsunk egy oldtimer Mercedes-Benz személygépkocsit. Igyekeztünk az utat napidíjaink függvényében egy éjszaka végrehajtani. Nem kis távolság, vigyázva egy ilyen értékes gyöngyszemre.. Ráadásul további takarékos szempontokból nem szállítottuk – az egyébként tökéletes gépet – “lábon”, azaz saját kerekein tettük meg az utat. Rövidre tervezett de hosszúra nyúló, már-már a ” honvágy “- jegyében elköltött rábafüzesi csárda-vacsoránk után sikerült elhagynunk kicsi országunkat. Nos így az utunk, aki nem ismerné: Budapest – Rábafüzes – Graz – Salzburg – München útvonalon megérkeztünk. (477 mi kb 850 km)
Jártunk már ebben a szép Bajor fővárosban.. de csak nappal! Nos amikor megérkeztünk, fáradtan és álmosan éppen hajnalodott. A kihalt utcákon lépésben haladva egy “kicsi” – (kedvező árú) szállodát kerestünk… Meglátva az alig két emeletes Prinzregent Hotel-t örömmel gurultunk a parkolójába. Kicsit meglepett bennünket, hogy azonnal három londiner rohant ki segítségünkre :
– egyikük leparkolt,
– másikuk a csomagokat kapkodta,
– a harmadik hajlongva kísért bennünket a recepcióig.
Álmosan de jó érzéssel a gondoskodás láttán szobát kértünk és megkérdeztük, alvás előtt szaunázhatnánk -e egyet?
Egyáltalán nem lepődtek meg, sőt pár perc múlva a szaunában mostuk le az út porát. Néhány “megérdemelt – játékital” elfogyasztása után elégedetten aludtunk el…. Hihetetlenül finom ebéd után kicsit kitisztult figyelemmel körbetekintve mindenütt a luxus és az elegancia tűnt szemünkbe. Bőrszerkóink és farmerszereléseink kicsit kilógtak a környezetből… de mégis mindenki a “mosolygós – udvariasság” magas fokával kényeztetett. Rövid telefonálgatás után megtudtuk, hogy akihez jöttünk.. éppen Magyarországra utazott. Nem tudtuk nevessünk, vagy sírjunk.. csak amikor kikértük a számlát, akkor esett le: München, Prinzregent strasse??!!.. hiszen ott volt Adolf H. lakása és a legdrágább belváros… Csomagoltunk és mivel mást nem tehettünk – az üzemanyag-költséget kivéve – átadtuk összes pénzünket! Magas borravalót hagyva kijelentkeztünk.
Önök most azt gondolják: ” két fiatal tapasztalatlan magyar srác.” Nos a szálloda személyzete a kocsit, borravalót és a “stílust” látva azt gondolták:” két gazdag különc Magyar úr.” Ők integetve búcsúztak – mi végül is jót nevettünk!
…és itthon adtuk át az autót.
Beküldő: Abonyi Zsolt, Szeged
Még nincs válasz. Legyél Te az első hozzászóló!