Stop-over-holiday, Singapore Miranda Hotel
Posted on 02 december 2010
12 órás repülőút után, 3 órával később, érkeztem az európai télből a szingapúri tavaszba. Miután teljesen összezavarodtam térben és időben, valami kapaszkodót kerestem a szokatlan helyzetben. No és akkor, pont akkor láttam meg a Hotel Miranda logojával ellátott papíron a nevemet egy kedves hölgy kezében. Ettől kezdve biztonságban, jó kezekben éreztem magam az idegen környezetben. Ettől kezdve foglalkozhattam saját magammal, a saját fáradságommal. Ahogy beleszippantottam a friss levegőbe és láttam a parkokban thai-chi-zó embereket éreztem, hogy valami szokatlan jut el az agyamig. De már a gondolataimig nem. Annyira fáradt voltam, hogy a kocsiban csak egy pillanatra hunytam le a szemem. Elnézést, de…
A következő kép a szálloda bejárata. A chech in teljesen zökkenőmentes volt és ez inkább a hotelszolgálat profizmusának, mint az én angol nyelvtudásomnak volt köszönhető. Valahogyan, már nem is tudom, hogy hogyan, de feljutottam a szobába. Villámgyors zuhany aztán a világ legfrissebb ágyneműje, valami lila levendulaillat és… a többire nem emlékszem. Komolyan mondom, hogy életemben olyan jót sehol semmikor nem aludtam, mint akkor, 2005. december 29-én ott, a Singapore Hotel Mirandában. Beleértve a párom ágyát és a saját ágyamat is!! Amikor – nem tudom hány óra múlva – felébredtem az ágynemű teljes simaságával is jelezte nekem az éjszaka nyugalmát, a beszűrődő keleti nap pedig az örök körforgást. Újra lezuhanyoztam, összeszedtem a ledobált ruháimat és a gondolatimat és egy laza reggeli után elindultam várost nézni. Az egész top-over-holiday alatt a Hotel Miranda a háttérben kiszolgálók biztos nyugalmát adta nekem. Ez a legtöbb, amit egy hoteltől elvár az ember. Ezt megkaptam, és ezért hálás vagyok.
Délután már csak kijelentkezni érkeztem vissza a hotelbe. Kár. Kár, hogy csak egy éjszakát, egy alvásnyi időt töltöttem a Hotel Mirandában. De ez egy olyan éjszaka volt, ami egyszer adódik az ember életében. Kár, hogy nem ismétlődött meg. De jó, hogy egyáltalán adatott az életben egy ilyen pihenés. Olyan ez, mint amikor a világ másik végén megismerkedsz egy emberrel, aki a kint töltött időben a barátod, aztán elváltok és – valószínű – már soha sem fogtok újra találkozni. Jó, hogy átélted, de ne akard a megismétlését, mert addig tart a varázs. Keresd mások társaságát és keress egy másik barátságos hotelt.
Mindenkinek azt kívánom az új évre, hogy találja meg azt a hotelt, ahol átélheti a legjobb alvás, a felejthetetlen éjszaka élményét. Érdemes folyamatosan keresni! És meglesz!
Beküldő: Gotthard Anikó, Budapest
Még nincs válasz. Legyél Te az első hozzászóló!